Az ország egyik legnevesebb idegsebész szaktekintélye szerint a magyarországi egészségügyi ellátás egyre inkább a katasztrófamedicina szabályait követi, amelyben a legsúlyosabb és a legkevésbé súlyos betegeket nem látják el. Csókay András szerint ma olyan betegek halnak meg a kórházakban, akiket néhány évvel ezelőtt még meg tudtak volna menteni. Az InfoRádió Kaszás Attila agyvérzésének ellátása kapcsán kérdezte a neves professzort, aki elmondta: mindent megtettek azért, hogy megmentsék a színművészt. A probléma csak az, hogy ezt az ellátást nem tudják mindenkinek megadni. Az alábbiakban a szombathelyi Markusovszky kórház idegsebészével készült teljes interjút olvashatják.
Hány agyvérzéses beteg hal meg évente, és közülük hányat lehetne megmenteni, ha fejlettebb lenne az egészségügy?Nem akarok pontos számot mondani, mert ennek utána kellene néznem. De nem egy-kettő betegről, nem is százról van szó, hanem jóval többről. De maradjunk az idegsebészetnél. A rosszindulatú daganattal megbetegedetteket, ha újra és újra megoperálják, azzal meghosszabbíthatják az életüket. De ez nem történik meg, mert nincs kapacitás. Lehet, hogy sokan megmosolyogják, de egy nagymamának nem mindegy, hogy együtt lehet még másfél-két évet az unokákkal, akik így jobban fognak emlékezni rá. Lehet erre azt mondani, hogy egy év túlélés nem túlélés. De igen! Egy év túlélés, az túlélés! Még három hónap is túlélés. Három hónap alatt rendbe lehet hozni megromlott barátságokat, családi kapcsolatokat. És nem mindegy, hogy a meghalt szülő gyermekei hogyan emlékeznek majd a papára vagy a mamára. De ezekre nincs kapacitás. Gyakorlatilag 5-6 hónap túlélésért nem tudunk belevágni, mert a többi embert kell menteni.
Az nem lehet, hogy az emberek szemléletével is gondok vannak? Hogy csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már nagyon nagy baj van?Biztos, hogy így van. De a most bevezetendő utazási nehezítettség, az öregeknél kiábrándultságot okoz. Akinek eddig 15 kilométert kellett utaznia a legközelebbi olyan városba, ahol volt onkológiai szakrendelés, most 115 kilométert kell utaznia. Azt fogja mondani, hogy nem érdekli az egész, majd lesz valahogy. És amikor már szinte kirágta a gyomrát a rák, akkor megy el orvoshoz. Amikor már nem lehet kezelni, vagy amikor már sokkal többe kerül a kezelése. Ennek pedig az lesz a vége, hogy a magyar lakosságból sokan fognak feleslegesen, idő előtt meghalni. Ennek az előjelét már most látjuk. Olyan betegeket vesztünk el, akikről tudom, hogy két éve vagy öt éve még nem vesztettünk volna el. Ez teszi tönkre az orvosok életét. Ezért vagyunk egyre figyelmetlenebbek, amatőrebbek, mert ahelyett, hogy a munkánkra figyelnénk, folyton arra kell figyelnünk, hogy milyen átszervezésekkel nehezítik meg a gyógyítást. Ezzel senki nem számol, és nem hangzik el, mert az orvosok is félnek beszélni.
Ön szerint a jelenlegi reformnak mi a legnagyobb baja?Hogy nem a magyar emberre van méretezve. Nem az emberi személy méltóságát veszi alapul. A reform célja nem az ember. Pedig maga az ember a legértékesebb. De a reform célja valamiféle gazdaságosság, az ember méltóságát pedig olyan fokban nélkülözi, mint ha székekkel, cipőkkel manipulálnánk.
