Az ausztrál Elizabeth H. Blackburn, az amerikai Carol W. Greider és a brit Jack W. Szostak kapta az idei Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat.
1
A Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat 1901-ben alapították, de kilenc alkalommal nem adták át, így idén századszor ítélték oda.
A telomer
A telomer a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz. Megakadályozza, hogy a kromoszómavégek összetapadjanak, illetve a sejtosztódás során védi a DNS-t a folyamatos rövidülés káros hatásaitól.
A telomeráz enzim a sejtosztódást követően újra és újra kiegészíti a csonkolódott telomer szakaszt, ezáltal megakadályozza a sejtek elöregedését. (Forrás: Wikipedia)
A 2009-es díjazott három Amerikában dolgozó kutató, Elizabeth H. Blackburn, Carol W. Greider és Jack W. Szostak, akik annak felfedezéséért kapták meg az elismerést, hogy a telomerek és a telomeráz enzim hogyan védi a kromoszómákat. A Karolinska Intézet indoklása szerint a három kutató arra talált megoldást, miként másolódnak a kromoszómák, és milyen folyamat védi őket a töredezéstől.
Kutatásaik hozzájárultak az öregedési folyamatok és a betegségek kialakulásának teljesebb megértéséhez, illetve lehetséges új terápiák kifejlesztéséhez.
Az ausztrál születésű Blackburn a Kaliforniai Egyetem professzora, a brit származású Greider a Johns Hopkins Egyetemen kutat, a szintén brit születésű Szostak pedig a Harvard Egyetem kutatója.
A legmagasabb orvostudományi elismerés 10 millió svéd koronával (1 millió euró) jár együtt.
Tavaly Harald zur Hausen, illetve Françoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier megosztva "a humán papillomavírus (HPV) méhnyakrákot okozó hatásának feltárásért", valamint "az AIDS-et okozó HIV felfedezéséért" kapta a díjat.
A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díj eddigi magyar vagy magyar származású kitüntetettjei között volt Bárány Róbert (1876-1936), aki Svédországban élt, és 1914-ben kapta a díjat "a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért". 1937-ben Szent-Györgyi Albert (1893-1986) kapta a kitüntetést "a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában"; ő az egyetlen olyan magyar, aki Magyarországon folytatott kutatásaival érdemelte ki a Nobel-díjat. Az Amerikában letelepedett Békésy György (Georg von Békésy) (1899-1972) "a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért" 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat.
A legfiatalabb díjazott Frederick G. Banting volt, aki 1923-ban 32 évesen kapta meg az elismerést, a legidősebb pedig Peyton Rous, aki 87 éves korában, 1966-ban vehette át a díjat.
