Jéghegyekké töredezett egy New York város méretű jégtábla az Antarktisz-félszigetnél, miután áprilisban a globális felmelegedés következtében összeomlott egy jéghíd is - jelentette be egy tudós.
1
Bizonytalanná vált a Wilkins-jégtábla északi "homlokzata", és elszabadultak az első jéghegyek - mondta el Angelika Humbert, a Münsteri Egyetem glaciológusa az Európai Űrügynökség műholdfelvételeinek alapján.
Humbert elmondta, a Szingapúrnál vagy Bahreinnél nagyobb, majdnem New York nagyságú, körülbelül 700 négyzetkilométernyi jég áprilisban letört a Wilkins-selfről és jéghegyekre tört szét. A napokban az Antarktisz-félsziget tíz táblája közül az utolsóról egy 370 négyzetkilométer nagyságú darab omlott le. Ezek az új jéghegyek adódnak hozzá a korábban leszakadt 330 négyzetkilométeres darabhoz, amely a Wilkins-selfet a Charcot-szigethez és az Antarktiszi-félszigethez rögzítő jéghíd összeomlását követően szabadult el.
A másik kilenc, a déli kontinens körül található self - a tenger felszínén lebegő, de a parthoz kapcsolódó jégtábla - az utóbbi ötven évben már részben kisebbé vált vagy összeomlott: néhány közülük nagyon hirtelen, mint például 1995-ben a Larsen A vagy 2002-ben a Larsen B.
A jelenségért a kőolajalapú tüzelőanyagok elégetéséből származó gázok okozta klímaváltozás a felelős - jelentette ki David Vaughan, a brit Antarktisz-kutató, aki januárban két Reuters-riporter kíséretében leszállt a Wilkins-jéghídon.
Angelika Humbert számításai szerint a Wilkins-tábla a jéghíd összeomlása után területéből 800-3000 négyzetkilométernyit is elveszíthet. Évtizedekkel ezelőtt az eredetileg 16 ezer négyzetkilométernyi terület már eddig is mintegy harmadával zsugorodott, miközben évszázadokba telik az ilyen vastagságú jég kialakulása.
Az Antarktiszi-félsziget átlaghőmérséklete 3 Celsius-fokot emelkedett száz év alatt. Noha a selfekről leszakadó jéghegyek nem emelik jelentékenyen a világtengerek vízszintjét - mivel a jég a vízfelszínen lebeg, illetve részben alámerül -, a jelenség mégis ad okot aggodalomra, mivel eltűnésük után a szárazföldi jégtáblák mozgása felgyorsul, s ez már vízszintemelkedést okoz.
A Wilkins-self mögött gyakorlatilag nincsenek efféle gleccserek, a délebbre fekvő táblák hatalmas jégtömeget tartanak a "hátukon".
