Ostromlott várként tekintenek magukra a magyar konzervatívok, akiknek pedig föl kellene mutatniuk, hogy van alternatívája a mai "haladáspárti", balliberális kormányzásnak - hangzott el a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a Prohászka Műhely Szakkollégium által rendezett konferencián, ami a rendszerváltás utáni magyar konzervativizmusról szólt. Az is szóba került, hogy képes volna-e politikai erőként fellépni az egyre hangosabb ifjúkonzervatív nemzedék.
Nincs olyan, hogy konzervativizmus, talán még konzervativizmusok sincsenek, becsületesen mindenki csak a saját nevében válaszolhat arra, mit takar az, hogy konzervatívnak vallja magát - vonhatta le a következtetést az, aki ellátogatott a konferenciára.
Ablonczy Balázs történész úgy vélekedett, a magyar konzervativizmus 1990 óta "ostromlott várként" tekint saját magára, amelyet "körbevesz a balliberális tenger"; szerinte azonban ez az attitűd nem feltétlenül vezet a megfelelő válaszokhoz.
G. Fodor Gábor, a Századvég folyóirat szerkesztője arról beszélt, hogy a "reformpárti ideológiai kontinuum" maga alá gyűri a politikát. Szeretné visszaadni a politikának az elsőbbségét. Szerinte a jelenlegi balliberális, "progresszív, haladáspárti" hatalom és értelmiség úgy gondolja, hogy a történelemnek van evilági célja, szerintük elérhető egy evilági paradicsom, és mivel ennek letéteményeseként saját magukat ismerik fel, ezért nem szabad az ellenzéket hatalomhoz juttatniuk. Mindezt G. Fodor Gábor "a történelemfilozófia fölényének" nevezi a politikával szemben.
Ezért a balliberális oldal úgy látja, "nincs alternatíva", és mindenképpen meg kell akadályoznia az ellenzék kormányra kerülését. A jelenlegi hatalom úgy gondolja, kommunikációval mindent át lehet hidalni, ha valamit rosszul tesz, akkor az az, hogy rosszul kommunikál.
A konzervatívok felelőssége G. Fodor Gábor szerint az, hogy felmutassák: van más választás, van alternatíva. Azaz lehetséges "jó kormányzás", a kormányzás nem csupán "kommunikációs aktus". Úgy látja, vissza kell adni a politika méltóságát, mert a politika "közös ügyeink intézése", és így nincs megoldás rajta kívül.
Schlett István politológus a reformkortól kezdve a második világháborúig vázolta fel a magyar konzervatív hagyományt, az arisztokrata Dessewffy-család tagjaitól Tisza Istvánon és a Horthy-kor kormányfőjén, Bethlen Istvánon át Szekfű Gyula történészig; az előbb említettek által képviselt "status quo-konzervativizmustól" kezdve a Dessewffy Aurél gróf által szorgalmazott Habsburg-párti "fontolva haladáson" át a szekfűi "reformkonzervativizmusig", ami szerinte a mai nyugati kereszténydemokráciának felel meg.
