Sokan aggódnak a pénzügyi válság következményei miatt, attól tartanak, hogy az elszegényedés miatt több lesz a beteg ember, aki ráadásul kezeltetni sem tudja majd magát megfelelően. A gazdasági válság hatása azonban egyáltalán nem ilyen egyértelmű.

1

Az biztos, hogy a gazdaság fejlődése hosszú távon javítja az emberek egészségét - így van ez a fejlett és a fejlődő országokban is. Ám az, hogy az Egyesült Államokból most továbbgyűrűző pénzügyi válság milyen hatással lesz az egyes emberek egészségére, nagymértékben attól függ, mennyire vigyázott magára jobb időkben.

A baj éppen az, hogy amikor jól megy a soruk, az emberek nem vigyázna k magukra: túl sokat isznak (majd beülnek a volán mögé), zsíros ételeket tömnek magukba, nem mozognak, és nem járnak rendszeresen orvosi ellenőrzésre azzal az indokkal, hogy a munkájuk miatt nincs erre idejük.

Amikor a gazdaság pörög, az idő értékesebb; az emberek többet dolgoznak, és kevesebbet foglalkoznak olyasmivel, ami jó lenne - mondja Grant Miller, a Stanford Egyetem orvostudományi adjunktusa, aki szerint igaz ez a fejlődő országokban élőkre is.

Miller többek között azt vizsgálta, hogyan hat a kávé változó ára a columbiaiak egészségére, és meglepő eredményre jutott: kiderült, hogy bár az ár csökkenése rossz a gazdaság számára, az emberek egészségi állapotát és a halálozási rátát kimondottan javítja. Amikor ugyanis a kávét csak olcsón lehet eladni, az embereknek több idejük van arra, hogy a gyerekeikkel foglalkozzanak.

Míg olyankor, amikor a kávé ára magas, a falusiaknak többet kell dolgozniuk, így kevesebb időt tölthetnek otthon, hogy megfelelően gondoskodjanak a gyerekekről: szoptassák őket, tiszta vizet hozzanak a gyakran messzi kútról, a távoli kórházakba vigyék beoltatni a gyerekeket. A következmény: megemelkedik a gyerekek körében a halálozás.

Nem igaz, amit eddig hittünk

Miller és munkatársai vizsgálták a nagy világgazdasági válság egészségügyi hatásait is, és az eredményről tavaly számoltak be a The Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban.

Mint kiderült, nem igaz, amit korábban gondoltunk, vagyis, hogy válságok hatására megnőne a szívbetegségek és a májzsugorodás okozta halálesetek, valamint a gyilkosságok és az öngyilkosságok száma, és az átlagosnál több ember kerülne pszichiátriai intézménybe.

Hasonló eredményre vezetett az 1974-es és az 11982-es, recessziós év vizsgálata is, amelyet Christopher J. Ruhm, az Észak-karolinai Egyetem közgazdász professzora végzett el.

Mindkét évben jelentősen csökkent a halálozás, emelkedett viszont az 1980-as években, amikor a gazdaság talpra állt. A statisztikákból kiderült, hogy a munkanélküliek arányának egy százalékos növekedése 0,5 százalékkal csökkenti a halálozási rátát - ez azt jelenti, hogy százezer emberből öttel több marad életben, mint általában.

Kevesebb ember halt meg szívbetegségben és közlekedési baleset következtében, míg 23 százalékkal nőtt a rákbetegségben, és alig mérhetően az influenzában és tüdőgyulladásban elhunytak száma. Az öngyilkosságok száma 2, a gyilkosságoké 12 százalékkal emelkedett.

Nem az állás, hanem a szociális háló a döntő

A válságok idején egészségügyi szempontból nem annyira az számít, van-e valakinek állása és jövedelme, hanem az, hogy mennyire szélesedik a szakadék a gazdagok és a szegények között, és utóbbiakat védi-e megfelelő szociális háló - állítja Rhum professzor.

Az 1990-es években kezdődött, egy évtizedes recesszió idején, Japánban kétszer nagyobb eséllyel lettek betegek a munkanélküliek, mint azok, akiknek volt biztos állásuk. Peruban, az 1980-es évekbeli súlyos válság idején 2,5 százalékkal megugrott a csecsemőhalandóság - 17 ezerrel több gyerek halt meg, mert összeomlott a közegészségügyi és szociális rendszer.

A legtöbb iparilag fejlett országtól eltérően az Egyesült Államokban nincs nemzeti egészségügyi ellátási kötelezettség, 46 millió embernek egyáltalán nincsen biztosítása, így a mostani válság ára nagy lehet.