Mivel a tulajdonosok az okosabb és érzékenyebb kutyákat választották ki generációkon keresztül, a háziasítás évezredes folyamatának köszönhetően az állatok úgy tűnik, ma már rendelkeznek valamiféle minimális öntudattal, ami képessé teszi őket arra, hogy valamennyire megértsék mások kívánságait, motivációit és szándékait.

1

Tíz évvel ezelőtt a tudósok még elutasították volna a gazdik azon "képzelgéseit", hogy kedvenceik tudnak félni, izgalomba jönni, és más emberi jellegű érzelmeket mutatnak.

Most azonban már elfogadják ezeket az elképzeléseket, amint azt a pár héttel ezelőtt Budapesten megrendezett, kutyákról tartott tudományos fórumon bemutatott tanulmány is megteszi. Ez azt állítja, tízezer évvel ezelőtt a szürkefarkas ősei már fejlődtek az ember szolgálatában, és mindez nyomott hagyott a mai kutyákon is.

A bécsi egyetem professzora, Ludwig Huber és kollégái olyan gyakorlatoknak tették ki a kutyákat, amelyeket a kisgyerekek élnek át növekedésük közben. A gyerekek esetében egy oktató megmutatta nekik, hogy kell föl- és lekapcsolni a villanyt homlokkal, illetve kézzel. Megtanulták maguk kapcsolgatni a villanyt, akinek ezt homlokkal tanították, azok homlokkal, akiknek kézzel, azok kézzel. A kutyákat hasonló kísérletnek vetették alá: akkor kaptak jutalmat, ha megnyomtak egy emelőt.

A coloradói egyetem professzora, Marc Bekoff úgy véli, a kutyáknak van némi erkölcsi érzékük is. Úgy érvel: az, hogy a kutyák játéka ritkán torkollik nyílt verekedéssé, mutatja, hogy bizonyos szabályokat követnek, és a többiekről is feltételezik ezt. Azaz, meg tudják különböztetni a jót és rosszat.

Dr Friederike Range, aki szintén a bécsi egyetemen tanít, azt mondja, a kutyák ismerik a korrektséget is és idegenkednek a jogtalanságtól.

A vadon élő kutyák ritkán ugatnak, ami azt jelentheti, a háziasítás folyamán fejlődött ki igazán ez a képességük is, hiszen valahogyan kommunikálniuk kell gazdáikkal - teszi hozzá mindehhez Pongrácz Péter, az ELTE oktatója. Az ő csapata kifejlesztett egy programot, aminek a segítségével megérthetjük, mit mondanak nekünk a kutyák.

A kyotoi egyetem tudósai pedig ismeretlen női és férfihangokat játszottak le kutyáknak, majd emberek fotóit mutogatták nekik. Ha a hang nem passzolt a fényképen mutatott ember neméhez, a kutyák tovább bámulták azt, ami arra enged következtetni, hogy az nem egyezik várakozásaikkal.

A cambridge-i egyetemen pedig arra jöttek rá, hogy a kutyák már hat hetes koruktól emberi gesztusokat használhatnak - például hosszan, mereven bámulnak -, ha épp arra van szükség, hogy elrejtett élelmet vagy játékokat találjanak meg.