Így például Spanyolországban, ahol 24 százalékos a munkanélküliség és novemberben parlamenti választások lesznek, a Podemosszal (a név magyarul annyit tesz: képesek vagyunk) egy protesztpárt van feljövőben, amelynek a programja hasonló a görög Szirizáéhoz. Közvélemény-kutatások szerint a párt támogatottsága 28 százalék körül van, ezzel a kormánypárttal, a Mariano Rajoy vezette Néppárttal megközelítőleg azonos szinten áll. Akárcsak a Sziriza, a Podemos is véget akar vetni a német diktátumnak tartott gazdasági megszorításoknak és a spanyol állam adósságainak elengedése mellett száll síkra. Magasabb béreket és több állami juttatást ígér, emellett egy új állami bank alapítását és a hiteljogosultság törvényben való biztosítását. A tervezett szociális juttatásokat a magasabb jövedelműek és a nagyvállalatok adójának emelésével teremtené elő Pablo Iglesias pártelnök.

A protesztpártok táptalaját a gazdasági válság szolgáltatja - állapítja meg a FAZ. A válság sújtotta országokban tömegével pártolnak át a szavazók a Szirizához és a Podemoshoz hasonló pártokhoz, mivel egyre több választópolgárnak van elege a Brüsszel és Berlin diktálta reformkövetelésekből. Eközben az euróövezet magországaiban az új pártok, mint például az Alternatíva Németországnak (AfD) nagy számban nyernek meg maguknak szavazókat, akik megelégelték, hogy úgymond a reformokra hajlandóságot nem mutató déli országok helyett fizessenek. A Goldman Sachs befektetési bank egy másik okot is lát a folyamat mögött: eszerint az euróválság miatti frusztráció keveredik a globalizációval és a kapitalizmussal szembeni ellenérzésekkel. A bevándorlók áradata és a szegények és a gazdagok közötti egyre növekvő különbség következményeitől való félelem a bal- és a jobboldali populizmusnak egyaránt sok hívet szerzett - mutat rá Huw Pill, a Goldman Sachs Európával foglalkozó vezető közgazdásza.

Elemzők lehetségesnek tartják, hogy a bank- és az államadósság-válság után Európára most az egyre csökkenő demokratikus legitimációjú politikai vezető réteg válsága vár. Az Európa-kritikus protesztpártok felemelkedése egyre nehezebbé teszi politikailag keresztülvinni az euró megmentéséhez szükséges strukturális reformokat. "Valószínűbbé válnak a piac- és vállalkozás-ellenes politikai programok" - mondja Tina Fordham, a Citigroup politikai elemzője.

A Goldman Sachs szerint Európa pártpolitikai térképének eddigi, bal- és jobboldalra való felosztása egyre inkább meghaladottá válik. Amennyiben maradnak a gazdasági nehézségek, egy új politikai törésvonal fog előállni. Ennek egyik oldalán a régi, többségében Európa-párti pártok lesznek majd, jobb- és baloldaliak egyaránt. A másik oldalon Huw Pill szerint a baloldali és a jobboldali populisták helyezkednek majd el, amelyek felmondták ezt a proeurópai konszenzust. Például az évek óta recesszióban lévő Olaszországban a közelgő elnökválasztás mozgásba hozza majd a politikát, ami miatt az sem zárható ki, hogy 2015-ben előre hozott parlamenti választásra kerül sor. Ha így lesz, Matteo Renzinek, a szociáldemokrata kormányfőnek bal- és jobboldali euroszkeptikus pártok masszív falanxát kell legyűrnie, ha kormányon akar maradni. Közvélemény-kutatások szerint az olasz választók többsége olyan pártokat támogat, amelyek nyíltan az euróövezetből való kilépés mellett kardoskodnak. Az olasz jobboldalon Matteo Salvini, az Északi Liga vezetője ágál az euró ellen, amelyet a németek "bűnös tervének" tart és amelynek célját Olaszország leigázásában látja. A középtől balra eközben Beppe Grillo Öt Csillag mozgalma terjeszti ki a hálóját. Grillo népszavazást ígér a lírához való visszatérésről.

Növekszik a hagyományos pártokra nehezedő nyomás Franciaországban is: a tavaly májusi európai parlamenti választásokon a Nemzeti Front kapta a legtöbb szavazatot, az a párt, amely nem csak az euróövezetből, de az EU-ból is kiléptetné Franciaországot. A márciusban esedékes helyhatósági és a decemberben várható regionális választásokon további győzelmekre számíthat az FN. A párt szintén nehezen sorolható be a hagyományos bal-jobb sémába. Marine Le Pen pártelnök egyrészről a Charlie Hebdo című szatírikus hetilap elleni terrortámadás nyomán népszavazást követel a halálbüntetés újbóli bevezetéséről, másrészről szélsőbaloldali pártoktól kölcsönöz programpontokat és Franciaországnak a Kereskedelmi Világszervezetből (WTO) való kilépést követeli. A párizsi szocialista kormány aggódva figyeli az FN-t és nem mer határozottan nyúlni az állami kiadásokhoz és kedvezményekhez, nehogy még több választót hajtson az FN táborába.

Sehol nem olyan törékeny manapság az Európa-párti konszenzus a FAZ szerint, mint Nagy-Britanniában, ahol az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) Európa- és idegenellenes programja lett kelendő politikai sláger, és megerősödött a Skót Nemzeti Párt is. A UKIP jelentette, egyre nagyobb nyomás hatására David Cameron miniszterelnök népszavazást ígért az EU-ból való kilépésről. George Buckley, a Deutsche Bank Nagy-Britannia-szakértője szerint a májusi választás fordulópont lehet Nagy-Britannia politikatörténetében. A felmérések szerint ugyanis a brit politikát évtizedek óta meghatározó két hagyományos nagypárt - a Toryk és a Munkáspárt - közül egyik sem számíthat többségre.