Korábbi marhalegelőket ültettek be fákkal Costa Ricában 15 évvel ezelőtt, és a fél évszázaddal korábban kiirtott életközösség meglepően gyorsan újjáéledt. A Cornell Egyetem egyik végzős hallgatója több mint száz fajt számolt össze az erdőkben.

1

A felsőoktatási intézmény nyugalmazott kutatója a projekttel kapcsolatban hangsúlyozta: az erdőterület bővítése önmagában is hasznos, de a fák ültetésével az eróziót is sikerül meggátolni, és javul a helyiek életminősége is.

Carl Leopold hozzátette: az ivóvíz jobban elérhető lesz, ha sok az erdő, a fák gyökerei ugyanis szivacsként a területen tartják a csapadékvizet.

Egy esőerdő teljes helyreállítása akár évszázadokba is telhet, de a szakember bizakodó, hiszen a fél évszázadon keresztül marhalegelőként szolgáló talajon, amelyből kimosódtak a tápanyagok, évente átlagosan két métert nőnek a fák.

Carl Leopold szerint ez meghökkentő eredmény, és valószínűleg a gombák és fák szimbiózisának köszönhető; úgy tűnik, az előbbiek megmaradtak a talajban - régebbi kutatások ugyanis bizonyítják, hogy gombák nélkül sok növény csak sínylődik.

A projekt ígéretes eredményei szerint a többféle fafajjal végrehajtott ültetésekkel meg lehet alapozni egy komplex esőerdőt. Ha helyi gazdálkodók is alkalmazzák a módszert, csökkentik az eróziót, és létrehoznak egy olyan erdőt, amelyet fenntartható módon, egyszerre csak néhány fát kivágva hasznosíthatnak is.