Hívták már rabszolgának, egy elegáns óra elemének és egy Bentley motorjának is. Claude Makelele sosem az a futballista volt, akinek a nevével ellátott mezt a szurkolók tömegesen vásároltak volna, azonban mindegyik csapatában kihagyhatatlan láncszem, a legszürkébb, de egyúttal leghasznosabb labdarúgó volt. A moszkvai BL-döntő előtt az InfoRádió honlapján bemutatjuk a Chelsea és a Manchester United 17-17 játékosát. Ezúttal Claude Makelele pályafutásával ismerkedhetnek meg.
A sokat által a Chelsea leghasznosabb tagjának tartott Claude Makelele Sinda Kinshasában, az egykori Zaire, a mai Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában született 1973. február 18-án. Édesapja labdarúgó volt, a zairei nemzeti együttesben is szerepelt. Claude négyéves volt, amikor a család Franciaországba, Epinay-sous-Sénárt városába költözött.

A közeli Boussy-Saint-Antoine csapatában kezdődött Makelele karrierje, majd a família átköltözött Savigny-le-Temple-be, és a kis Claude a helyi Melun együttesében folytatta. Kezdetben középhátvédként szerepelt, ám középpályást faragtak belőle, mivel az alakulatban ott volt későbbi válogatottbeli partnere, Lilian Thuram. 16 évesen csatlakozott a Brest egyesületéhez, ahol Bernard Lamával és David Ginolával játszott együtt.

A Brest csődbe ment, így Makelelére a Nantes csapott le 1991 decemberében - abban a hitben, hogy ő lesz az új Alain Giresse. Claude, apja tanácsára, aki számos klub edzőközpontját végignézte, elfogadta a Kanárik ajánlatát. Az első szezonban még csak a tartalékok között szerepelt, majd 1992 augusztusában debütált a Ligue 1-ben a Metz ellen, és ezt az idényt szinte végig a pályán töltötte. 1993 májusában tagja volt a PSG elleni kupadöntőt elbukó együttesnek. A Nantes-ben remek gárda jött össze ekkoriban Jean-Claude Suaudeau keze alatt, a Reynald Pedros, Nicolas Quedec, Christian Karembeu, Patrice Loko és Makelele fémjelezte alakulat 1995-ben meglepetésre megnyerte a francia bajnokságot. A sikerre Aimé Jacquet, a francia nemzeti együttes szövetségi kapitánya is felkapta a fejét, és beválogatatta Makelelét, aki Norvégia ellen, 1995 nyarán debütált a Les Bleus-nél. (Második válogatottságára viszont közel két évet volt kénytelen várni.)

A következő idényben a Bajnokok Ligájában is pályára léphetett. A Nantes az elődöntőig menetelt, és csak a későbbi győztes Juventus állította meg a Kanárikat. Az 1996-1997-es szezonban az egylet bronzérmet nyert a bajnokságban, köszönhetően többek között Makelelének, aki hat gólt szerzett, soha ennyit azóta sem egy idényen belül. Közben részt vett az atlantai olimpián és az utánpótlás Eb-n.

Hat nantes-i év után, amelyet karrierje legszebb periódusának tart, az Olympique Marseille-hez szerződött, ám a költözés nem lett sikeres, nem érezte jól magát a kikötővárosban. Bár szinte az összes találkozón kezdő volt, nem a posztján szerepeltették, így lemaradt a hazai rendezésű világbajnokságról.

1998 nyarán a Celta Vigo 2,3 millió dollárért szerződtette. Azért választotta a spanyol gárdát, mert nyugalomra vágyott. Első szezonjában a vigóiakkal az UEFA-kupa negyeddöntőjéig masírozott, ahol a sors irónájaként pont korábbi klubjától, a Marseille-től kaptak ki.



2000 nyarán már sztárklubok versenyeztek kegyeiért, végül a Juventust és a Parmát is kikosarazva a Real Madridot választotta. A váltás viharosra sikeredett, hiszen sem a Celta, sem a királyi gárda nem volt hajlandó engedni az árból. Makelele megtagadta az edzést a vigóiaknál addig, amíg el nem fogadják a fővárosiak ajánlatát. Végül pont került az ügy végére, és 14 millió euró ellenében csatlakozhatott a Real keretéhez.

Első madridi idénye végén bajnokságot nyert a klubbal, majd az akkoriban a galaktikus jelzőt méltán kiérdemelt Reallal 2002 májusában ért a csúcsra: a BL-döntőben 2-1-re verték a Leverkusent - ezt tartja madridi pályafutása csúcsának. A Figo és Zidane uralta középpályássor kihagyhatatlan tagja volt a francia, aki a stabilitást és a szűrést biztosította a sztárokkal teletűzdelt együttesnek.

1   2

Következő oldal »