Igazi profi játékos, futballista társaitól eltérően sosem marad ki éjszakára, interjút is csak nagyon ritkán ad. Legutóbbi, nagy meccse, a Barcelona elleni diadal után sem volt ez másképp. Nem maradt ünnepelni társaival, visszautasított minden televíziós interjút, egyenesen az öltözőbe ment, lezuhanyozott, átöltözött és hazament a családjához. A moszkvai BL-döntő előtt az InfoRádió honlapján bemutatjuk a Chelsea és a Manchester United 17-17 játékosát. Ezúttal a fáradhatatlan manchesteri középpályás, Paul Scholes pályafutásával ismerkedhetnek meg.
Paul Aaron Scholes 1974. november 16-án Salfordban született, az MU saját nevelésű játékosa. 1993-ban tagja volt az ifjúsági FA-kupában a döntőig jutott gárdának. Abban az évben már az ifjúsági válogatottba is bekerült, igaz, csak egy mérkőzésre. Az az egy azonban az U-18 Eb döntője volt, amelyet megnyert az angol gárdával.

Első profi szerződését 1993 januárjában írta alá az Uniteddel, 1994 szeptemberében mutatkozott be a ligában. Noha nem tartozott a nagy góllövők közé, a debütálás parádésan sikerült: előbb a Port Vale ellen lőtt két gólt a Cola-Cola által támogatott Ligakupában, majd három nappal később, első bajnokiján csereként beállva, 11 perc után az Ipswich kapujába is betalált. Élete első felnőtt szezonjában hét góllal zárt, pedig csak tízszer szerepelt a kezdőcsapatban, s tizenötször csereként állt be.

A vörös hajú legény Cantona eltiltása alatt különösen nagy szolgálatokat tett a csapatnak. Nem csoda, hogy Alex Ferguson is hamar a szívébe zárta. A skót menedzser alighanem a tőle telhető legnagyobb dicséretre ragadtatta magát ifjú játékosát értékelve: "Scholes a United Dalglisha. A fiatal Kennyre emlékeztet minden megmozdulása!" - mondta.

Az angolok viszont leginkább Alan Ballhoz, az 1966-os világbajnok válogatott vöröshajú jobbszélsőjéhez hasonlítgatták. Csak még hozzáteszik, hogy Paul ráadásul tehetségesebb elődjénél.

Alex Ferguson - aki talán az összes szakember közül a legjobban ismeri játékosát - ugyanakkor azt sem titkolja, Scholesnak rengeteg lelki problémával kell megküzdenie: "Nicky Butt és ő voltak a legegyszerűbb, legcsendesebb két srác a csapatunkban. Mindketten ugyanonnan jöttek, tipikus proli környezetből. Szinte senki sem volt a futballkarrierje előtt olyan anyagi helyzetben, mint most, de nekik még hatalmasabb az ugrás. Nagyon becsülöm mindkettőjüket, mert egyáltalán nem szállt a fejükbe a dicsőség."

Scholes lassan tíz éve nősült meg, elvette gyerekkori szerelmét, Claire Froggattot. Oldhamtől nem messze, Saddleworth-ben vettek házat, távol a nagyvilág zajától. Három gyereket nevelnek, Aaront, Aliciát és Aident.

Paulnak különben jót tesz a vidéki környezet, mivel nem teljesen egészséges, asztmás eredetű problémája gyakori légzészavarokat okoz neki. Kis sprayjével szinte minden nap befújja magának a gyógyszert - még szerencse, hogy ennek az alkotói nincsenek egyetlen tiltott listán sem.

Mindazonáltal a jelek szerint a légzésproblémái egyáltalán nem zavarják a játékban, Scholesnak volt már jó pár emlékezetes mérkőzése a Manchester Unitedben is, de - eddig - a leghíresebbek válogatottbeli fellépései. Nagyon jól játszott 1997 nyarán a Tournoi de France-nak nevezett "mini világbajnokságon" (az angolok a brazilok, az olaszok és a franciák előtt megnyerték a tornát), de még annál is jobban 1999 tavaszán, az lengyelek elleni Európa-bajnoki selejtezőn.



Március 27-én - Kevin Keegan kapitányi bemutatkozása alkalmával - mesterhármast vágott a Wembleyben. Az angolok 3-1-re nyertek a lengyelek ellen, nem vitás, elsősorban Scholes érdemeként. Tettének nagyságát még csak növeli, hogy az angol válogatottban előtte legutóbb Ian Wright szerzett egy meccsen három gólt, igaz, az Arsenal volt sztárja a gyengécske San Marinó-iakat tömte ki.

"Komoly" csapat ellen Gary Lineker tartotta a modernkor rekordjait: 1987-ben a törökök elleni Eb-selejtezőn, 1986-ban a lengyelek elleni világbajnoki mérkőzésen Mexikóban ért el mesterhármast. (Később, 2001-ben Michael Owen is hármat lőtt - az egy évvel később vb-ezüstérmet nyerő németeknek!)

1   2

Következő oldal »