Megállíthatatlan és univerzális - talán ez Michael Essien két legnagyobb erénye. Ifistaként csábította a Manchester United is, de elutasította az ajánlatot. Később sztrájkolni is hajlandó volt, csakhogy a Chelsea-hez igazolhasson a Lyonból. Első idánye még közepes volt, a másodikban már a szurkolók is az idény legjobbjának választották. A moszkvai BL-döntő előtt az InfoRádió honlapján bemutatjuk a Chelsea és a Manchester United 17-17 játékosát. Ezúttal a ghánai labdarúgó, Michael Essien pályafutásával ismerkedhetnek meg.
A Chelsea elnyűhetetlen középpályása, Michael Essien Ghána fővárosában született, ott, ahol a Stamford Bridge-i közönség egy korábbi kedvence, Marcell Deasilly is. Apja szintén labdarúgó volt, aki egy alkalommal szerepelt a válogatottban. Kezdetben az utcán focizgatott barátjával, Anthony Obodayjal, aki később az Ajax igazolt játékosa lett.

13 éves korában igazolta le az egyik helyi csapat, a Liberty Professional. Teljesítményével és masszív testfelépítésével hamar kitűnt a társai közül, innen pedig egyenes út vezetett a korosztályos válogatottba. 1999-ben a "Fekete csillagokkal" előbb megnyerte a kontinensbajnoki címet, majd az új-zélandi U17-es világbajnokságon a harmadik helyen végeztek Essienék, miután az elődöntőben kikaptak a braziloktól.

A ghánai csillagot rögtön kiszúrták a játékosmegfigyelők: a Manchester United invitálta egyhetes próbajátékra, de a munkaügyi korlátozások miatt csak a farmcsapatnak tekinthető, belga Royal Antwerpen kínált neki szerződést, amit Essien elutasított. 2000 nyarán a francia Bastia kereste meg, miután a Liberty elnöke elküldött egy róla szóló kazettát Fabien Pivateu-nak, a Monaco és a korzikai együttes egykori kapusának, a kék-fehérek hívását pedig elfogadta az akkor 18 éves futballista. Pivateu ma Essien menedzsereként dolgozik.

Eleinte nem a középpályán szerepelt - játszott balhátvédet, jobbhátvédet és középső védőt is. Az egyik csapattársa sérülése miatt próbálták ki egy sorral előrébb, és Essien olyan zseniálisan oldotta meg a szűrést, hogy ott is ragadt. A Bastia stabil középcsapattá vált a ghánaival a soraiban, 2002-ben pedig döntőt játszhatott a francia kupában. Közben az utánpótlás-válogatottban sem felejtették el: a 2001-es junior vb-n ezüstéremig jutottak a "Fekete csillagok", csak a Javier Saviola vezette házigazda argentinok állították meg az afrikai együttest. Egy évvel később már a felnőtt válogatott keretében vették számításba, és rögtön az Afrikai Nemzetek Kupáján dobták a mélyvízbe. A szakemberek már ekkor Patrick Vieirához hasonlították játékát.

A Bastiával a legsikeresebb szezonja a 2002-2003-as volt, és ezzel több francia élklub figyelmét is felkeltette: a Paris Saint-Germain, a Lyon, és a Marseille is a hívta, de ajánlatot tett a Liverpool és az Everton is. A PSG kínálta a legtöbb pénzt, amit a Bastia el is fogadott, de Essien nem akart Párizsba költözni. A ghánai inkább a bajnoki címvédő Lyont választotta a BL-szereplés miatt, és miután a korzikaiak elfogadták a 7,8 millió eurós ajánlatot, 2003 nyarán aláírhatta szerződését a francia elitklubbal. Az OL legdrágább játékosává vált.

Lyonban inkább védekező szerepkört kapott, s ezen a poszton is megállta a helyét. Alapembere lett a sikercsapatnak, amellyel megnyerte a bajnokságot, míg a BL-ben a legjobb nyolc között búcsúztatta Essienéket a későbbi győztes, José Mourinho vezette Porto. Remekül kiegészítették egymást Juninhóval és a ma már a Real Madridban szereplő Mahamadou Diarrával. A lyoni évek során ragadt rá a "Bölény" becenév hihetetlen fizikai adottságai, nagy munkabírása és harcossága miatt. 2004 nyarán hívta az Arsenal és a Real is, de maradt az Olympique-nél, és hogy jól döntött, azt bizonyítja, 2005-ben sikert sikerre halmozott: a lyoni címvédésből számtalan gólpasszal és megbízható játékkal vette ki a részét, az ismét a negyeddöntőben végződött BL-menetelés során öt gólt is szerzett, míg a francia profi játékosok őt választották meg az év futballistájának.

1   2

Következő oldal »