Bár nagyon nehezen indult manchesteri pályafutása, rövid idő alatt nagy karriert futott be az Old Traffordon. Senki nem állítja, hogy ő a United legértékesebb játékosa, de példakép lehet. Nekünk, a Lajtán innen születettek számára. A moszkvai BL-döntő előtt az InfoRádió honlapján bemutatjuk a Chelsea és a Manchester United 17-17 játékosát. Ezúttal a szerb hátvéd, Nemanja Vidics pályafutásával ismerkedhetnek meg.
Pályafutása a minta arra (miként Ceché, Rosickyé, vagy Hlebé), hogy egy Európa ezen a részén született játékos számára sem elérhetetlen álom a legjobb angol csapatokhoz jutás. "Vida" ráadásul kicsit más, mint az Arsenal és a Chelsea példaként citált játékosai. Velük ellentétben ő nem használta a német, vagy a francia bajnokságot ugródeszkának - ő a szerb ligában nevelkedett, majd az orosz bajnokságból került az Álmok Színházába.

Egy valamivel több, mint ötvenezres kisvárosban, Titovo Uzsicében született, 1981. október 21-én. A mai Szerbia nyugati részén fekvő település egyike volt annak a nyolc városnak, amelyek a II. világháború után megkapták a "titói" melléknevet - ez egyébként azzal járt, hogy az adott város a méretéhez képest kiemelt központi támogatásban is részesült.

A Vidics család (a gyári munkás Dragoljub, a bankban dolgozó Zora, valamint a két fiú, Dusan és Nemanja) konszolidált körülmények között élt. A fiúk ügyesen fociztak, mindkettőjüket már kisiskolásként leigazolta az egyik helyi csapat, a Jedinsztvo, ami Egységet jelent.

Nemanja 12 éves korában átigazolt a város első számú klubjába, a Szlobodába. Ebben a csapatban már rendszeresen játszott az ország leghíresebb egyesületeinek korosztályos gárdái ellen. Így figyelt fel rá a belgrádi Crvena zvezda is, amely 1996-ban a fővárosba vitte az akkor még csak 15 éves srácot.

"Vida" négy éven keresztül izmosodott a CZ ifjúsági csapataiban, majd 19 évesen a piros-fehérek kölcsönadták a magyar határ közelében lévő, Szabadkára, a Szpartaknak. Vidics ott játszott először a felnőttek között - a második vonalban.

A következő szezonra visszatért a "Marakanába", s olyan gyorsan fejlődött, hogy 15 hónappal később már válogatott játékosnak mondhatta magát. Országos kupagyőztes lett 2002-ben is, de a legjobb éve a 2003-2004-es volt: duplázott a vörös csillagosokkal. Néhány héttel később a Szpartak Moszkva hatmillió euróért megvásárolta!

Másfél éven keresztül játszott Oroszországban - jól, de elégedetlenül. Nem ízlett neki a kemény orosz időjárás, a csapat körüli zavaros pénzügyi helyzet, s hogy a gyenge játékoskerettel a Szpartak nem igazán tudott vetélytársa lenni a Lokomotívnak, s főleg a közben nagyon megerősödött CSZKA Moszkvának.



Bár remélte, hogy előbb-utóbb elviszi majd egy nagyobb klub Moszkvából, kevéssé bízott benne. Még annak ellenére is, hogy közben a válogatottban nagyon jól ment neki. A szerb és montenegrói válogatott, a spanyolokat is megelőzve, csoportelsőként jutott ki a németországi világbajnokságra. Az angol nyelvű sajtóban Famous Fournak, Híres Négyesnek nevezett, Goran Gavrancsics, Ivica Dragutinovics, Mladen Krsztajics és Nemanja Vidics alkotta kvartett, mögötte Dragoszlav Jevrics kapussal, mindössze egy gólt kapott a csoportmérkőzéseken.

1   2

Következő oldal »