> dosszié
> Foci VB
> szavazás
Az Ön anyagi helyzetére hogyan hat az erős forint?
![]() |
|
CNC gépkezelő
Work Force Kft.
Vezető tanácsadó
Eway Center Kft.
Ingatlan Értékesítő
Openhouse |
> szótár
sport
A halk szavú trófeagyűjtő a Chelsea-vel ismételne
2008. május 8., csütörtök 20:23 InfoRádió| Kinyomtatom | ![]() |
Elküldöm | ![]() |
Betűméret + - |
A Chelsea egyik "legszürkébb", de egyben legmegbízhatóbb tagja a portugál Paulo Ferreira. A szorgos és szerény jobbhátvéd a Portóval már nyert BL-t, de kijelentette: a londoniakkal idén ismételni akar. A moszkvai találkozó előtt az InfoRádió honlapján bemutatjuk a Chelsea és a Manchester United 17-17 játékosát. Ezúttal Paulo Ferreira pályafutásával ismerkedhetnek meg.
Az 1979. január 18-án született Paulo Renato Rebocho Ferreira mélyről indult - már ami a nevelőklubjait illeti. Az Alcabideche kölyökcsapatában kezdte, serdülőként szülővárosa, a Cascais együtteséhoz került, ifjúsági játékosként pedig az Estorilnál kötött ki. Az akkor másodosztályú gárdában debütált 18 évesen a felnőttek között, majd egyre több bizalmat kapott, ám az Estoril 1999 nyarán kiesett a harmadosztályba, és nem tudott azonnal visszakapaszkodni.
Paulo Ferreira azonban ennél többre vágyott, és 2000-ben elfogadta az egykori Benfica-sztár, Rui Aguas invitálását a második vonalban tengődő Setúbalhoz. A tengerparti város zöld-fehér együttesében hamar állandó csapattagságot vívott ki a védekező középpályás posztján számításba vett labdarúgó, és oroszlánrészt vállalt a feljutásban. Az együttes ezt követően bent maradt a Superligában, Ferreira pedig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, így figyelt fel rá a setúbali születésű José Mourinho, aki az FC Portóhoz csábította az utánpótlás válogatottban addig összesen 27 alkalommal szerepelt játékost.
A későbbi sikeredző nem középpályásként számolt Ferreirával - Deco, Maniche, Costinha és Alenyicsev mellett nem maradt szabad poszt -, hanem a védelem jobb oldalára állította Carlos Secretário pótlására. Mourinho húzása bevált, Ferreira hamar megtanulta új szerepkörét, és a kitűnő védőmunka mellett gyakran futott fel. A remek szereplés hatására a válogatottban is bemutatkozhatott egy Anglia elleni találkozón 2002 őszén.
A csendes hátvéd a portói sárkányokkal megkezdte a trófeagyűjtést: a csapat a 2003-as bajnokságot utcahosszal nyerte meg, megelőzve a Benficát, Ferreira csak négy meccset hagyott ki. A csapat az UEFA-kupában is megállíthatatlanul menetelt, végül Derlei ezüstgóljával győzték le a fináléban a skót Celticet. Emellett a portugál kupát, majd a szuperkupát is bezsebelték.
A Porto a következő idényben a bajnoki címet ismét magabiztosan zsebelte be, és óriási meglepetésre megnyerték a Bajnokok Ligáját is, miután a döntőben 3-0-ra lemosták az AS Monacót - az első találatot éppen Ferreira készítette elő. A BL-menetelés során búcsúztatták a Manchester Unitedet, a Lyont és a Deportivót is, a jobbhátvéd pedig mind a 13 találkozót végig a pályán töltötte. A sikerek hatására a jobbhátvéd bekerült az UEFA 2003-as álomcsapatába is. "A BL-t megnyerni egyszerűen hihetetlen érzés. Sok kiváló játékos egész pályafutását feláldozza ezért, de nem sikerül megnyerni nekik ezt a trófeát, én pedig azon szerencsések közé tartozom, akiknek felemelhették a serleget" - nyilatkozta később szerényen.
Paulo Ferreira azonban ennél többre vágyott, és 2000-ben elfogadta az egykori Benfica-sztár, Rui Aguas invitálását a második vonalban tengődő Setúbalhoz. A tengerparti város zöld-fehér együttesében hamar állandó csapattagságot vívott ki a védekező középpályás posztján számításba vett labdarúgó, és oroszlánrészt vállalt a feljutásban. Az együttes ezt követően bent maradt a Superligában, Ferreira pedig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, így figyelt fel rá a setúbali születésű José Mourinho, aki az FC Portóhoz csábította az utánpótlás válogatottban addig összesen 27 alkalommal szerepelt játékost.
A későbbi sikeredző nem középpályásként számolt Ferreirával - Deco, Maniche, Costinha és Alenyicsev mellett nem maradt szabad poszt -, hanem a védelem jobb oldalára állította Carlos Secretário pótlására. Mourinho húzása bevált, Ferreira hamar megtanulta új szerepkörét, és a kitűnő védőmunka mellett gyakran futott fel. A remek szereplés hatására a válogatottban is bemutatkozhatott egy Anglia elleni találkozón 2002 őszén.
A csendes hátvéd a portói sárkányokkal megkezdte a trófeagyűjtést: a csapat a 2003-as bajnokságot utcahosszal nyerte meg, megelőzve a Benficát, Ferreira csak négy meccset hagyott ki. A csapat az UEFA-kupában is megállíthatatlanul menetelt, végül Derlei ezüstgóljával győzték le a fináléban a skót Celticet. Emellett a portugál kupát, majd a szuperkupát is bezsebelték.
A Porto a következő idényben a bajnoki címet ismét magabiztosan zsebelte be, és óriási meglepetésre megnyerték a Bajnokok Ligáját is, miután a döntőben 3-0-ra lemosták az AS Monacót - az első találatot éppen Ferreira készítette elő. A BL-menetelés során búcsúztatták a Manchester Unitedet, a Lyont és a Deportivót is, a jobbhátvéd pedig mind a 13 találkozót végig a pályán töltötte. A sikerek hatására a jobbhátvéd bekerült az UEFA 2003-as álomcsapatába is. "A BL-t megnyerni egyszerűen hihetetlen érzés. Sok kiváló játékos egész pályafutását feláldozza ezért, de nem sikerül megnyerni nekik ezt a trófeát, én pedig azon szerencsések közé tartozom, akiknek felemelhették a serleget" - nyilatkozta később szerényen.
| 1 2 | Következő oldal » |
Kapcsolódó cikkek:




