Kapusnak készült, klasszis hátvéd lett belőle. Juliano Belletti már volt világbajnok, és góljával eldöntött egy BL-finálét is. A moszkvai találkozó előtt az InfoRádió honlapján bemutatjuk a Chelsea és a Manchester United 17-17 játékosát. Ezúttal Juliano Belletti pályafutásával ismerkedhetnek meg.
Az apai példa sokszor ragadós. Igaz ez az 1976. június 20-án született Juliano Haus Belletti esetében is. Édesapja Divaldo néven kapusként szerepelt különböző kisebb csaptokban a hatvanas-hetvenes években. Amikor fia hatéves lett, Divaldo elvitte az egyik cascaveli futballiskolába. Az edzők úgy gondolták, érdemes a kicsiket először kispályán, azaz teremben játszatni. Belletti, hogy apja nyomdokaiba lépjen, kapusként kezdte, és nem is bizonyult ügyetlennek. Hamar kitűnt a tehetségével, tizenkét éves korára már az állam háromszoros bajnokának mondhatta magát teremcsapatával, és háromszor a brazil bajnokságot is megnyerték.

Mindezek ismeretében meglepő, de Belletti nem akart minden áron profi futballista lenni. Sokkal jobban vonzotta zene, ügyesen gitározott és dobolt. (A mai napig is a rockzene, elsősorban a U2 a kedvence.)

A sors végül mégis a labdarúgást szánta neki hivatásul. 1992-ben meglátogatta Belo Horizontéban élő Sandro bátyját, aki akkoriban a Cruzeiro ifjúsági csapatában védett. Testvére rábeszélte a 16 éves Bellettit, kérje meg az edzőket, hogy próbálják ki az edzésen. ,,Ő az öcséd, Sandro? Akkor biztosan jó játékos lehet! Milyen poszton is játszik?" - kérdezte az idősebbik Bellettitől az egyik edző. Sandro így kommendálta a testvérét: ,,Tud ő bármit játszani, de legjobban középpályást. Otthon nem akad nála jobb irányító!" Hogy Julianóból milyen kapus lett volna, talán már sohasem derül ki, az meg az élet kegyetlen büntetése, hogy Sandro, aki az öccse szerint nála is sokkal tehetségesebb volt, egy térdsérülés miatt hamarosan kénytelen volt befejezni pályafutását. Ő abbahagyta, ám a ,,kicsi" csak akkor kezdte el igazán!

Bekerült a Cruzeiro ifjúsági csapatába, ahol eleinte rengeteg poszton megfordult. Játszott, középső középpályást, irányítót, szélső középpályást, szélsőhátvédet, sőt emberfogót is. 1994 tavaszán már többnyire az első csapattal készülhetett. Két fiatal csapattársa képességeit különösen sokra tartotta: mint egykori kapus, csodálta Didát, s egyenesen lenyűgözte a nála három hónappal fiatalabb Ronaldo játéka.

Belletti 1994-ben mutatkozott be az első csapatban, a Cruzeiro kétéves szerződést kötött vele. Ha nem is tudta állandósítani a helyét az első csapatban, részese volt a két nagy sikernek, Minas Gerais állam bajnoksága megnyerésének és a Brazil Kupa elhódításának. Addigra már országosan ismert játékosnak számított, a junior-válogatottban is helyet kapott, és Mario Zagallo 1995-ben egyszer még az A keretbe is behívta.

1996 márciusában a Cruzeiro úgy döntött, elcseréli, ám Belletti értékét jelzi, milyen feltételek mellett ment mindez végbe. A Minas Gerais-i klubból két játékos, Belletti és a jelenleg a Milanban futballozó Serginho ment a São Paulo FC-be, ahonnan öten érkeztek cserébe. Carlos Alberto Parreira irányítása alatt kötött ki végül a jobbhátvéd helyén, ahol aztán a játékát látva egyre többen hasonlították az éppen akkortájt a klub történetének legkiválóbb jobbhátvédjének választott Cafùhoz. 1997-ben az uruguayi Darío Pereira, a klub korábbi klasszisa vette át a csapat irányítását, aki inkább védekező középpályásként játszatta.

Egy évvel később a São Paulo FC megnyerte az állami bajnokságot, ám Belletti semmit sem tudott hozzátenni: súlyos sérülései miatt rövid idő alatt kétszer is megműtötték. Az egész idényben mindössze négy mérkőzésen tudott játszani, tizenegy hónapot kihagyni kényszerült. Ráadásul sokan kételkedtek abban, hogy valaha visszanyeri-e még a régi formáját.

Kapóra jött neki, hogy Darío Pereira úgy döntött, kezdeményezi aktuális klubja, az Atlético Mineiro vezetőinél, vegyék kölcsönbe Bellettit. Ezzel a tehetséges, de rendkívül elkeseredett hátvéd Belo Horizontéban szinte újjászületett. Az Atlético 1999 nyarán megnyerte Minas Gerais állam bajnokságát, majd csak a Corinthians tudta megállítani az országos bajnoki döntőben. Belletti a csapat egyik legjobbjaként tündökölt.

Ezek után nem volt meglepő, a São Paulo FC az idény végén visszarendelte. Annál is inkább mert a csapat edzője, Levir Culpi jól ismerte Bellettit, 1996 elején rövid ideig dolgoztak már együtt a Cruzeiróban. A hátvéd továbbra is remek formában futballozott, Rogério Ceni előtt a Belletti, Edmílson, Rogério Pinheiro, Fábio Aurélio négyes az ország legjobb védelmét alkottam, és sokat tett azért, hogy az együttes könnyedén nyerte meg az állami bajnokságot, majd bejutott a Brazil Kupa döntőjébe is.

Bellettit akkor már az ország legjobb védői között emlegették, Vanderlei Luxemburgo meghívta őt a válogatottba is, és a tréner jobbnak tartotta védekezésben Cafùnál is. A jobbhátvéd játékára felfigyeltek Európában is, szinte már mindenben megállapodott a Valencia vezetőivel 2001 augusztusában, amikor az ügylet, némi pénzügyi jellegű nézetkülönbség miatt, mégis meghiúsult.

A következő idényben ugyan kevesebbet szerepelt klubjában, de a 2002-es távol-keleti tornán világbajnoki címet szerző brazil válogatottba így is bekerült. Igaz, csak egy találkozón, a törökök elleni elődöntőben lépett pályára csereként.

A vb alatt, éppen a 26. születésnapján egy hatalmas ajándékot kapott: szerződést a Villarrealtól. A spanyol klub négymillió eurót fizetett érte a São Paulo FC-nek, és mivel olasz útlevele is van, így nem számított EU-n kívüli játékosnak.

1   2

Következő oldal »