Végső búcsút vettek a 69 éves korában, hosszas betegség után elhunyt Utassy József költőtől; a Kossuth-díjas művészt kedden temették el lakhelyén, a Zala megyei Rédicsen.
1
A ravatal mellett a Magyar Írószövetség képviseletében Vasy Géza író, a Kilencek költőcsoportja nevében pedig Péntek Imre mondott elköszönő szavakat.
Vasy Géza úgy fogalmazott, hogy a Kossuth-díjas költőt a Magyar Írószövetség és a teljes írótársadalom siratja, amely a gyászban talán egységessé tud válni. Mint kifejtette, a nemzedéktársak, a világháború szülöttei vallották először Utassy Józsefet a maguk költőjének, felfedezték, olvasták és szavalták a verseit, mert megértették és megérezték, hogy azt mondja ki, amit képviselni szeretnének.
Péntek Imre, a Pannon Tükör című kulturális folyóirat főszerkesztője felidézte, hogy az 1990-es években a budapesti ELTE bölcsészkarán összeállt Kilenceket, "az elérhetetlen föld csapatát" Utassy-csoportként emlegették, mert "ő volt a legérettebb, legkiforrottabb lírikus, akinek a tolla alatt minden dallá vált, játékos ritmusként csengett, beleivódott az emlékezetbe".
A Kossuth-díjas költő temetésen több százan vettek részt. A Magyar Írószövetség a búcsúztatásra külön autóbuszt indított.
Utassy József 1941. március 23-án született Ózdon, 1969-ben egyike volt a "Kilencek" nevű költőcsoport alapítóinak. Betegsége 1974 óta akadályozta a munkában, ennek ellenére megkerülhetetlen lírai életművet hozott létre. 2005-től élt a Zala megyei Rédicsen, ahol súlyos betegségéből felépülve, még öt éven át alkotott. Ebben az időszakban két önálló kötete is megjelent Farkasordító és Ezüst rablánc címmel.
Munkásságáért 1978-ban József Attila-díjjal, 1989-ben és 1996-ban Déry Tibor-jutalommal, 2001-ben Balassi emlékkarddal és babérkoszorúval, 2008-ban Kossut-díjjal, tavaly pedig Bethlen Gábor-díjjal ismerték el. 2001-ben az Év könyve díjat vehette át, 2002-től pedig tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának.
Kossuth-díját a magyar költészet nyelvi és formai megújításában elért eredményeiért és műveiért vehette át.
