Egy jó dal olyan, mint egy csinos manöken: minden ruha jól áll rajta, vagyis sokféleképp lehet meghangszerelni - mondta az InfoRádiónak Lovasi András, Kossuth-díjas előadóművész. A Kispál és a Borz frontembere elmondta, a zenekar valószínűleg az idei évre tervezett koncerteket követően felfüggeszti működését.
Meglepődött, hogy Kossuth-díjat kapott? Nagyon nagy meglepetés volt a díj, nem is nagyon akartam elhinni, bár kaptam már Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést jó tíz évvel ezelőtt. Bár nem vagyok annyira fiatal, ilyen korú emberek nem szoktak Kossuth-díjat kapni, ez nem egy bevett gyakorlat.
A könnyűzenei műfaj nem is annyira jó elnevezés, de Magyarországon ez terjedt el. Én a populáris zenét sokkal jobbnak tartom. Egyrészt, mert utal a szerepére, másrészt meg utal a gyökereire is bizonyos értelemben, ha a népzenét valamilyen módon a szórakoztató vagy a popzenék ősekénk tekintjük.
Megnéztem, hogy milyen könnyűzenészek vagy populáris zenét művelő előadók kaptak Kossuth-díjat, és viszonylag kevesen. Azt mondanám, hogy a nagy generáció egy-két képviselőjén kívül nem nagyon kaptak ilyen díjat, úgyhogy ez óriási megtiszteltetés. Először el sem akartam hinni, aztán egyre több helyről hallottam. Egy jó barátom, Csík János hívott fel azzal, hogy képzeljem, kapunk valami kitüntetést - ő valami keresztet, én meg Kossuth-díjat, és mit szólok hozzá? Azt mondtam, ne hülyéskedj. Jánossal közösen ápolgatjuk azt a gyakorlatot, amikor egy folkzenekar saját hangszereléssel mai dalokat vesz elő. Egyre több helyről hallottam a díjat, és aztán a végén kaptam egy értesítést. A családom hirtelen nagyon büszke lett rám. Azért remélem, hogy nem leszek egy tiszteletreméltó bácsi, de biztos, egyre többen kezdenek el magázni most már.
Több mint húsz éve frontembere a Kispál és a Borz zenekarnak, az utóbbi években pedig a Kiscsillag együttessel ért el nagy sikereket. Hogyan indult el könnyűzenei pályája, és mi volt az, ami erre az énekes-dalszerzői pályára vitte önt?1987-ben alakult a Kispál és a Borz zenekar, amelynek ismertté válása mindenképpen köthető a rendszerváltáshoz. 1989-ig nagyon kevés helyen tudtunk fellépni, nem is akartunk betagozódni az akkoriban egyébként már fölbomlóban lévő szórakoztatózenei struktúrába.
Aztán a rendszerváltáskor hirtelen ide is meg oda is hívtak bennünket. Mindenképpen jó időben kezdtünk el muzsikálni. Nem nagyon kellett kompromisszumokat kötnünk senkivel, nem nagyon akartunk szóba állni senkivel, aki mindenáron napi fogyasztásra alkalmas popsztárokat gyártott volna belőlünk, ezért jártuk a magunk útját. Talán ennek a fajta következetességnek vagy kitartásnak is köszönhető ez a kitüntetés.
Hogyan kezdett el zenélni? Mi volt az, ami, egyrészt a dalszerzés, másrészt a dalszövegírás felé vezette önt?Tábortűzi gitárosnak indultam. Gyerekkoromban először orvos akartam lenni, aztán később tanár, de a családi tradíciók hatására a képzőművészettel is kacérkodtam olyannyira, hogy aztán rajzszakos tanárként próbáltam boldogulni. 14 éves koromban voltam mezőgazdasági táborban, ahol munka után a fiatalok gitározgattak, és én akkor már léggitározást végeztem otthon. vagyis kacérkodtam a gitározással, mint mindenki, aki egyáltalán hallott popzenét.
Autodidaktaként kezdtem el muzsikálni. Alapvetően én a 80-as évek elején kezdtem el a zene felé érdeklődni. Az akkori popzene annyira nem érdekelt, inkább az akusztikusabb jellegű popzenék érdekeltek, és emiatt is talán a hatvanas-hetvenes években találtam olyan zenéket, amik példaértékűek voltak számomra. Emellett elég sok folkzenét és dzsesszt hallgattam. Nem voltam kifejezetten egy nagy rocker - azt viccesnek találtam, hogy nagyon őszinte mondatokat mondanak bőrdzsekis fiatalok.
Aztán 14-15 éves korunkban a házbeli gyerekekkel természetesen kötelező módon alakítottunk egy zenekart, és én lettem a gitáros. Kispál Andrást elhívtam egy próbára. Akkor még nem ismertük egymást, de szegről-végről tudtuk, hogy egy gimnáziumba járunk, és ő is gitározik. A próbán mondta, hogy ez neki nem tetszik, mert a dalok a vers megzenésítéséhez közel álló virágénekek. Aztán jött a katonaság, és akkor ez nagyjából abbamaradt. Mindenki elment ide-oda, főiskolára, egyetemre tanulni, illetve katonának, úgyhogy nagyjából itt véget ért ez az ifjúkori, tinédzserkori zenekarunk. Ezután már rögtön jött a Kispál és a Borz, amit a leszerelés után alapítottuk. A katonaságban énekeltem először mikrofonba, ami nagyon érdekes volt, és nekem állatira tetszett.
