A román születésű német írónő, Herta Müller kapja az idei irodalmi Nobel-díjat - jelentette be a Svéd Királyi Akadémia.
1
Herta Müller 1953-ban született egy bánáti kisfaluban. Temesváron germanisztika szakon végezte az egyetemet.
Négy másik társával - Wiliam Totok, Rolf Bossert, Richard Wagner, Ernest Wichner, fiatal, romániai német írókkal - megalapította az Aktionsgruppe Banatot, amelyet esztétikai nézetei miatt - például, mert azt vallották, hogy "a megrendelésre írott irodalom nem irodalom, az nem is létezik" - nem nézett jó szemmel a hatalom.
Többüket letartóztatták vagy elbocsátották az egyetemről. Herta Müller fordítóként helyezkedett el egy autógyárban, ahonnan azért küldték el, mert nem volt hajlandó együttműködni a titkosszolgálattal.
Ebben az időszakban két könyve jelent meg, 1982-ben a Niederungen, 1984-ben a Druckender Tango, és 1984-ben kiengedték az országból, hogy részt vehessen a Frankfurti Könyvvásáron. Ekkor még nem akart kivándorolni. "Nem akartam elmenni. Mindig azt mondtam, hogy nem mehet el mindenki. Csak egyvalakinek kell mennie, és akkor mindenki maradhat. Hiszen nem lehet fordítva, hogy mindenki elmegy, és csak az az egy marad. A diktátornak kell mennie, és akkor mindenki más maradhat." 1987-ben, a titkosszolgálat zaklatásaitól kikészülve emigrált, azóta Berlinben él.
Az elmúlt húsz évben húsznál több könyve jelent meg. A legfontosabb német írók közt tartják számon, Graz és Bréma városok irodalmi díjával, a Konrad Adenauer Alapítvány díjával, Franz Kafka díjjal tüntették ki.
Herztier című kötetéért megkapta az International IMPAC Dublin Literary Awardot, amely a Nobel-díj után a legnagyobb pénzdíjjal járó kitüntetés, amelyet egyetlen művel lehet kiérdemelni.
Magyarul eddig egyetlen megjelent könyvének címe: A rókák csapdába esnek (Pesti Szalon, 1995).
Gyászbeszéd című novellája a 2000 című folyóiratban jelent meg.
Herta Müller a 12. női irodalmi Nobel-díjas. Az első női díjazott a svéd Selma Lagerlöf volt 1909-ben, Müller előtt pedig a brit Doris Lessing kapta meg a kitüntetést 2007-ben.
Az írónő "a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta meg műveiben az otthontalanság tájképét" - indokolta döntését a Svéd Királyi Akadémia.
Az elmúlt évek díjazottjai
2000. Kao Hszing-csien, Kína-Franciaország
"Munkássága egyetemes érvényének, keserű belátásának és nyelvi leleményességének köszönhetően új utat nyitott a kínai regény- és drámaírásban."
2001. Vidiadhar Surajprasad Naipaul, Trinidad és Tobago
"A lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesítő, utánozhatatlan hangvételű műveiért."
2002. Kertész Imre, Magyarország
"Egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben."
2003. John Maxwell Coetzee, Dél-afrikai Köztársaság
"Számtalan alakban festette meg a kívülálló meghökkentő részvételét egy közösség életében."
2004. Elfriede Jelinek, Ausztria
"Zenés, többszólamú hangvételéért, kiemelkedő nyelvezeti stílusáért valamint könnyedségéért, mellyel nyilvánvalóvá teszi korunk társadalmának közhelyeit és azok lehengerlő erejét."
2005. Harold Pinter, Nagy-Britannia
"Színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe."
2006. Orhan Pamuk, Törökország
"Szülővárosa melankólikus lelkületének kutatása során a kultúrák összecsapásának és egymásba fonódásának új szimbólumaira lelt."
2007. Doris Lessing, Nagy-Britannia
"A női tapasztalat epikusa, aki tűzzel, látnoki erővel és egészséges kétellyel vette górcső alá a megosztott társadalmi rendszereket"
2008. Jean-Marie Gustave Le Clézio, Franciaország
"Új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának."
Hanganyag: Oláh András
