A Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos cseh aggályok megszűntével egyre többen találgatják, hogy ki lehet az Európai Unió elnöke. A volt brit és belga kormányfő, valamint a jelenlegi luxemburgi miniszterelnök mellett lett és finn jelölt is van a lehetséges elnökök között. Kinek mekkora esélye van, és mi lesz a feladata az Európai Tanács elnökének?
1
Bár tavaly nyár óta leginkább a Lisszaboni Szerződés minél előbbi ratifikációja kötötte le az EU vezetőit, most, hogy a cseh államfő igényeit is sikerült kielégíteni, hivatalosan is vita tárgya lett, hogy ki legyen az Európai Unió elnöke.
A berögzült kifejezés pontatlan, a dokumentum által életre hívott poszt betöltője ugyanis csak az Európai Tanácsot, tehát a közösség állam- és kormányfőinek a csúcstalálkozóit vezeti majd. A Lisszaboni Szerződésben az olvasható, hogy az elnöknek két és féléves mandátuma lesz, amely egyszer megújítható.
Nem tölthet be nemzeti tisztséget, de ő elnököl a tanács ülésein, előkészíti, és folyamatossá teszi a tanács munkáját, megpróbál konszenzust teremteni a tagállamok között, valamint a kül- és biztonságpolitikai főképviselő hatáskörét nem sértve ellátja az unió külső képviseletét. A hatáskör tehát formális, igaz, a legtöbb tagállam azért vonakodik megnevezni az általa preferált jelöltet, mert nem tudja, mennyire lesz erős a poszt.
Tony Blair egykori brit kormányfő neve már hónapokkal ezelőtt felvetődött az EU leendő elnökének. Ő el is vállalná a tisztséget, mostanra azonban a legtöbben valószínűtlennek tartják a jelölését. Legfőbb kritika vele szemben a jelentős szerepvállalás az iraki invázióban, valamint az, hogy nem eléggé elkötelezett az EU iránt.
Erről beszélt Jo Leinen német szocialista EP-képviselő is, aki szerint az elnök csak olyan országból jöhet, ahol minden közösségi jogot alkalmaznak, amely ország tagja a Monetáris Uniónak, aláírta a schengeni egyezményt és alkalmazza az Alapvető Jogok Chartáját.
Ezek közül egyik sem igaz Nagy-Britanniára, igaz, ezek a feltételek nincsenek is kőbe vésve, pusztán politikai véleménynek tekinthetők. Tony Blairt Nagy-Britannián kívül Franciaország, Spanyolország, Lengyelország és Olaszország támogatja. A legfőbb ellenzője viszont Belgium, Hollandia és Luxemburg.
Jean-Claude Juncker luxemburgi pénzügyminiszter-kormányfőt is emlegetik. Ő állítólag el is vállalná a tisztséget, de egyre kisebb esélyt adnak neki is.
Egyre többen nevezik viszont a végső befutónak Jan Peter Balkenende holland miniszterelnököt, főként belga uniós diplomaták viszont Van Rompuy volt belga kormányfőt látják már előre győztesnek. Brüsszeli sajtójelentések szerint a flamand politikus személyét mind a 27 EU-tagországban elfogadják, ellentétben az eddig felröppent nevekkel.
Németország és Franciaország közös jelöltet állít - jelentette be Nicolas Sarkozy államfő. Kérdés, hogy ki lesz az, a franciák ugyanis Tony Blairt akarják, a németek viszont hallani sem akarnak róla. A találgatást színesebbé teszi, hogy az Európai Parlament elnöke nőt akar az Európai Tanács élére.
Nagy Tamás
