Azerbajdzsánba érkezett, majd Grúziába és Ukrajnába utazik további Dick Cheney. Az amerikai alelnök épp abban a térségben tesz látogatást, amelyet a grúziai háború után az orosz elnök "kiemelt érdekszférának" nevezett, így Moszkva dühösen fog reagálni. Cheney egyike azoknak a neokonzervatív politikusoknak, akik a Kaszpi-tenger térségében alternatív energia útvonalakat akarnak kiépíteni.

1

Azt mondják, hogy akinek halálhírét költik, az sokáig él. Mihail Szaakasvili grúz elnököt Dmitrij Medvegyev orosz államfő nevezte kedden "politikai hullának". Dick Cheney amerikai alelnök számára azonban nagyon is élő szövetséges abban, hogy visszaszorítsák a kaszpi-kaukázusi térségben Oroszország befolyását, és ezért Szakasvili további anyagi támogatásra számíthat.

Cheney minden bizonnyal az orosz agresszióról és a demokrácia védelméről fog beszélni útja során, de tudósítók megjegyzik: ami valóban fontos a számára, az az Oroszországot elkerülő energiaútvonalak biztosítása. Ezért olyan helyeken is látogatást tesz - például Azerbajdzsánban -, ahol a demokrácia-felfogás eléggé távol áll az európaitól vagy amerikaitól.

A Kaszpi-tenger melletti állam naponta egymillió hordó olajat termel ki, és ez eddig a Baku-Ceyhan vezetéken, Oroszország elkerülésével érkezett a Földközi-tengerre. Csakhogy az azeri vezetés a nyugati aggodalmakat növelve közölte, hogy a grúziai helyzet miatt az olaj egy részét egy orosz területen áthaladó vezetéken küldi tovább.

Kínos kérdések

Neokon ideológusként Dick Cheney volt az iraki háború egyik motorja, kulcsszerepet játszott a terrorizmussal gyanúsított személyekkel szembeni "kemény kihallgatási" technikák védelmében, és mivel korábban a Halliburton nevű olajcég egyik vezetője volt, kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, miként kapott a cég zsíros iraki szerződéseket.

Emellett kidolgozta azt a koncepciót, amelynek értelmében Amerikának csökkentenie kell függését az OPEC olajtermelőitől és Oroszországtól. Azerbajdzsán és Grúzia is fontos láncszem az orosz energiafüggőséget ellensúlyozni hivatott tervezett Nabucco-vezeték projektben.

Még nyugati elemzők sincsenek azonban meggyőződve arról, hogy a geopolitika miatt mennyire életképes a projekt. A londoni Times szerdai kommentárja szerint például érthetetlen, hogy "a gengszterek, ellenséges törzsek lakta, és ingatag határokkal rendelkező régiót, délen a bajkeverő Iránnal, északon a domináns Oroszországgal", hogyan tudták biztonságos útvonalnak beállítani.

Miért kellett "ejteni" Iránt?

A cikk közvetve Szaakasvili elnököt okolja azért, hogy Grúzia "bizonytalan útvonallá" vált, de az európaiakat is ostorozza, amiért az amerikaiak mellé állva "ejtették" Iránt, amely a világ második legnagyobb gázkincsével rendelkezik.

Moszkvában Washington ellenséges szándékainak bizonyítékaként értékelik majd, hogy az Egyesült Államok 1 milliárd dollárt ad Grúzia újjáépítésére, és azt is, hogy Cheney az érdekszféra egy másik államában, Ukrajnában is az oroszellenes szövetségeseket próbálja megerősíteni.

Moszkva viszont elégedett lehet azzal, hogy Vlagyimir Putyin miniszterelnöknek kedden sikerült megállapodnia Üzbegisztánnal egy Oroszország felé haladó új gázvezeték építésében. Putyin szerint ugyanis ez a vezeték értelmetlenné teszi a Nabuccót.

Az alku ára az volt, hogy a Gazprom kétszer annyit fizessen a gázért, mint korábban. És ami nem sikerült Putyinnak: Üzbegisztán nem támogatta Dél-Oszétia és Abházia elismerését.