Lehet még jó ez az évjárat, "jelenleg azonban nem állunk nyerésre, mert az idő megint hűvös és csapadékos" - mondta Szepsy István borász az InfoRádió Aréna című műsorában. Arról is beszélt, hogy az általa vezetett Pannon Bormíves Céh üzletet ajánl a politikának, hogy fedezze fel Magyarország természeti értékeit, ezen belül a borászatot, mert ez egy nagyon komoly, nagyon erős üzenet lehetősége a külföld felé. Az interjút vasárnap 17 órától hallgathatják meg.
A legfontosabbal kell kezdenünk. Milyen lesz az idei szüret? Még sok van hátra. A mi borvidékünkön, Tokaj-hegyalján később érnek a szőlők, a furmint és a hárslevelű. Az érés már jó stádiumban van most is, de még körülbelül öt hét múlva látható, hogy milyen is lesz a minőség, elsősorban a száraz borra vonatkoztatva. Az aszúsodás, az még később történik. Ez az év nagyon rosszul indult, nagyon csapadékos és hűvös volt, azonban voltak olyan periódusai, amikor a nap nem hét-ágra, hanem nyolc-, száz-ágra sütött, és miután jól állt vízzel, tiszta volt a zöld felület, ezért az intenzitása a napfény megkötésének erőteljesebb volt, tehát behozott valamit a hűvös, borús időknek a hátrányából. Jelenleg azonban nem állunk nyerésre, mert az idő megint hűvös és csapadékos, azonban a lomb az egészséges, ahol sikerült a növényvédelem, és képes arra, hogy nagyon gyorsan érjen a következő néhány hétben, tehát mi reméljük a legjobbat. Mi az utolsó percig reméljük a legjobbat.
Hogy lehetett védekezni ez ellen a nagyon hektikus időjárás ellen? Egyik nap zuhog, ömlik, a másik nap pedig 38 fok van. Mit lehet ilyenkor csinálni?
Ki kell használni minden másodpercet. Tehát akkor kell dolgozni, amikor már pont lehet, és amíg lehet. Ennek érdekében a gépek és a dolgozóink is készenlétben álltak, mi is minden nap háromkor keltünk, és néztük, hogy indulhatunk vagy nem indulhatunk. Még nem indulhatunk, öt órakor még nem indulhatunk, hadd száradjon fel, de 7:30-kor, akkor indulunk, és mielőtt beleértünk a nagy melegbe, mert azért voltak meleg időszakok is, ami nem jó a növénynek, hogyha akkor permetezünk, akkor pedig leállunk. Este pedig napnyugtakor újraindultunk mind a gépek, mind az emberek. Ez az év egy valódi próbakő ebben a tekintetben is, akik nagyon tudatosak voltak, és persze megvolt az anyagi lehetőségük is, meg a technikai lehetőségük, azok sikeresen védhették meg a szőlőt.
Hogy lehet ezt bírni? Reggel háromtól este hétig rendelkezésre tartani embert, gépet. Azalatt is fizetni kell őket? Iszonyú pénzekbe kerülhet.
Igen, de végül is egyébként megszokták, számunkra nincs munkaidő. Tehát amikor nem alszom, azt a hat órát kivéve csak ezzel foglalkozom, tehát az 18 óra. A dolgozóink pedig örülnek, hogy van munka, bár egyébként természetesen dotáljuk is a várakozási időt és a többlet teljesítményt, akár a túlórát, akár a nehezebb munkafajtát, tehát úgy vannak kialakítva a béreink, hogy érdekeltek legyenek benne.
Erről is híres a Szepsy-birtok, hogy állandó alkalmazottai vannak. Ez nem divat manapság. Manapság idénymunkásokat rántanak be, aztán sikerül, ahogy sikerül. Igen, ez a világon sajnos elterjedt. A mezőgazdaságnak az elmúlt száz évben folyamatosan ment lefelé a presztízse, ahogy mentünk bele a birtoknövekedésbe, a gépesítésbe, a globális termékek előállításába, úgy csökkent a mezőgazdaságnak az eltartóképessége, és így a presztízse is. Valamikor 70-80 százaléka a népességnek megélt a mezőgazdaságból, ma ez az arány 5 százalék alatti, és ők sem élnek meg jól. Ez így nincs rendjén nyilvánvalóan, ugyanis az élelmiszer-termelés egy stratégiai kérdés, az emberiségnek egyre inkább az egyik létkérdése lesz, hogy milyen minőségű élelmiszereket fog fogyasztani. Azzá válunk, amit fogyasztunk.
Igen, azok vagyunk, amit megeszünk. Testileg, fizikailag azok vagyunk. És ez bizonyos mértékben kihat a szellemi tevékenységünkre.
Azt, hogy az évjárat milyen lesz, azt meg lehet ítélni a szüret után viszonylag röviddel? Igen. Már a szőlőben meg lehet ítélni, tehát amikor döntünk arról, előző nap este vagy délután, hogy na, akkor holnap itt ebben a dűlőben ezt a típusú szőlőt ehhez a borhoz szüreteljük, akkor már azt pontosan látni. Már a látványból, meg sem kell kóstolni a szőlőt, hanem a szőlő lombozatszínéről, a fürtöknek az egyenlő éréséből, az aszúszemeknek a milyenségéből azt látni lehet, hogy ez egy komoly vagy csak egy közepes vagy egy gyenge évjárat lesz.
Egy laikus is meg tudná ítélni pusztán a látvány szépsége alapján, hogy ez egy jó évjárat lesz, vagy ahhoz már szakértő szem kell?
Igen, meg lehet ítélni, mert ha ragyogóak a színek, a zöld már eltűnik és megy át sárgába, de nem úgy, mint egy fakult hulló, szürkésbarnás szín, hanem ragyogó sárgán átmegy majd a hulló levelekbe, és a fürtök is színre csalogatóak, az aszúszemet pedig megkóstolja, ami hasonlít a mazsolához, csak ugye hát a gomba jelen van, és barna színű a hús, és sokkalta krémesebb, mint egy mazsola, ezt ha megkóstolja, és nem tudja az evést abbahagyni, az bizonyos, hogy egy nagyon jó évjárat.
Van még esély arra, hogy a mostani nagyon jó évjárat lesz? Még az esély mindig ott van.
Az utolsó pillanatig ebben reménykednek? Igen.
Azt mondja, hogy öt hét múlva dőlnek el a dolgok. Öt hétre előre mi emberek nem látunk, a meteorológia meg különösen nem lát. Hogy áll ehhez hozzá? Gondolom, hozzászokott az elmúlt évtizedekben, hogy ez nem biztos, de mégis, kíváncsi vagyok. Benne vagyok ötven éve, tehát az apám mellett kezdtem gyerekként, és akkor is végig izgultam, hogy tudunk menni, nem tudunk menni, hívjuk az embereket, ne hívjuk, hívjuk a lovaskocsit vagy ne hívjuk a lovaskocsit. Azóta is sok víz lefolyt a Bodrogon, és nagyon sokat változott a termelési szemlélet, mert más terméket készítünk most, mint a hetvenes-nyolcvanas években és még a kilencveneshez képest is mást és másképpen. Közben én is változtam, és végig izgultam, vagy néha káromkodtam, hogy az időjárás már megint nem olyan, amilyent szeretnénk. Újból megterveztük, és megint át kell szervezni mindent. Mára lényegesen megnyugodtam, és elfogadom a sorsnak az állapotát, azt, hogy a termés milyenné válik. Mi megteszünk mindent, ami a tudásunk és a lehetőségeink alapján lehetséges, most is dolgozunk a szőlőben, ha éppen nem szakad az eső. Még leszedjük azt a fürtöt, amelyik nem érik úgy vagy amelyik korán botritiszesedik, azt eltávolítjuk, hogy ne fertőzze a többit és ne terhelje az anyanövényt. És utána, mint ahogy az öregek mondták: ember tervez. Mert terv az mindig kell, anélkül az egész nem ér semmit, aztán majd Isten végez. Tehát ezt el kell fogadni. Jó sokáig én is rugdalóztam ez ellen, és azt mondtam, hogy nem, akkor most azért sem. Ha nem lehet olyan ez az évjárat, akkor ezt nem hozom forgalomba, mert nem tesz jót a márkánknak. Például ilyen volt a 2001-es vagy a 2004-es évjárat is. Hát azóta a gazdaság is sokat változott, pontosabban romlott, de hát az is változás, de ezért sem tehetem meg, de mondjuk azért sem, mert mára már nincs számomra rossz évjárat. Nem mondom a kissé gyengébbre, hogy az jó, hanem az egy hűvös, csapadékos, problémás évjárat, aminek ez az eredménye. Kicsit nem olyan sárga, kicsit savanyúbb, de a...
De az öné.
...a miénk. A magyar narancs mintájára, de ezt el kell fogadni. Azt az évet nem törölhetjük ki az életünkből. Nyilván, ha nem ér annyit, akkor nem kell majd annyiért eladni, vagy nem kell erőltetni, hogy több legyen belőle, de valahogy mégiscsak el kell fogadni a sorsnak az ilyen megnyilvánulását. Azért kell szeretni, mert szerettük az egész évet, meg a munkáját.
Benne van a munka. Benne van a munka, és szeretettel tettük bele azt a munkát, és az utolsó percig azon vagyunk, hogy még jobbá próbáljuk a magunk oldalán tenni, mert ugye két oldala van, a természeti oldala és az emberi oldala. A teljes meggyőződésünk az, hogy mindent megtettünk a jobbítás érdekében, ugye, hogy próbáltunk egy ilyen évjáratban is a tökéletes felé haladni, az év a maga módján az tökéletes, mert azt nem lehet mondani, hogy az egyik év az tökéletlen, a másik meg tökéletes, de nyilván, hogy mások a lehetőségei, mert más volt a napsütéses órák száma, a csapadék, a szél, a jégeső, sok minden egyéb. Ehhez képest kell egy új utat, ennek az évnek az útját járni.
Emlékszem, egyszer talán tavaly vagy tavaly előtt beszélt a birtokainak a talajszerkezetéről, meg a szélről, meg az időjárásról. Ugyanúgy viselkedik a birtok minden dűlője egy ilyen időjárási anomáliás időszakban? Vagy van, amelyik jobban, van, amelyik kevésbé bírja? Igen, nem egyformán viselkednek. Ezért alakult ki több mint 300 évvel ezelőtt egy rangsor a dűlők között. Azok, amelyek a legtöbb körülményhez jól alkalmazkodtak és ezek elsősorban a zeolitban gazdagabb altalajú dűlőrészek, azok lettek a magasabban kvalifikáltak, és ezt már tudták a XVI. században is, amikor az új földesurak jöttek szőlőt művelni Tokajban, mert ugye másutt a török elrabolta a szőlőterületeket vagy ellehetetlenítette, és már akkor a parasztok tudták, hogy melyik föld mennyit ér, mert kialakult egyfajta sorrend, hogy melyek azok, amelyek jól teljesítenek a legtöbb körülményben.
A teljes interjút meghallgathatják vasárnap, szeptember 12-én 17 órakor, az InfoRádió Aréna című műsorában.
