eur:
394.13
usd:
365.33
bux:
65384.6
2024. március 29. péntek Auguszta

A britek számára elsősorban érzelmi kérdés az Európai Unió elhagyása

Egyelőre nem készít London tervet arra az esetre, ha az uniós tagságról szóló nyári népszavazáson a kilépéspártiak kerülnek többségbe - az energiákat a maradás melletti kampányra fordítják - mondta Theresa Bubbear. Az Egyesült Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője beszélt arról is, hogy az Egyesült Királyságban sokak számára elsősorban érzelmi kérdés az Európai Unió elhagyása, a többség azonban még nem döntött, milyen véleményt képvisel június 23-án.

Pillanatnyilag úgy tűnik a közvélemény-kutatások eredményei szerint, hogy az emberek a kilépés mellett állnak, több mint 50 százalék voksolna a brexitre.

Azt hiszem még korai arról beszélni, hogy az emberek hogyan fognak dönteni. Ebből a szempontból nagyon tanulságos volt a tavalyi skóciai elszakadásról tartott népszavazás, ami megmutatta, mennyire nehéz előre megjósolni a végeredményt. Ne higgyenek a közvélemény-kutatások eredményinek, mert véleményem szerint az eredményt döntően befolyásolja a kérdésfeltétel módja, gyakorlatilag előre meghatározva a végeredményt.

Azonban a kormányban is vannak, akik kilépés pártiak - és ezen véleményüknek hangot is adhatnak, hiszen a kormányfő ezt lehetővé tette.

Véleményem szerint David Cameron szenvedélyesen hisz abban, általában is, hogy az a legjobb, ha mindenki kifejezheti saját véleményét, álláspontját. Azt hiszem, azzal rosszabbat tett volna, ha a minisztereivel közli, egyet kell vele érteniük a kérdésben, mint ami a jelenlegi állapot, hogy lehetővé tette az ellenkező vélemények megjelenítését. Biztos vagyok benne, hogy a kormányfő nem bánta meg ezt a döntését. Mindenki úgy szavaz, ahogy jónak látja, és a mostani helyzet éppen azt teszi lehetővé, hogy mindenki elmondja saját személyes álláspontját, és a választók az érvek lehető legszélesebb körét ismerhessék meg. Persze, hogy kicsit kényelmetlen és merőben szokatlan a helyzet, hogy a miniszterek egy része ilyen egyértelműen és nyilvánosan kifejezhetik nemtetszésüket, de ez szerintem hozzájárul a rendelkezésre álló információk minél szélesebb körű megismeréséhez a közelgő nagyon fontos döntés előtt.

Mit gondol, valóban eljut az emberekhez az összes információ?

Érdekes, hogy a kampány mindkét résztvevője, a maradás pártiak és az elszakadás mellett korteskedők is a másikat piszkos trükkökkel, taktikával vádolja, amivel félelmet próbál kelteni. Azt hiszem ez kifejezetten egészséges helyzet, mivel mindkét oldal ezt teszi, úgy értem, mindkét oldal ezek szerint nagyon sok és fontos információt igyekszik biztosítani a szavazóknak. Meglátásom szerint az embereknek hozzáférnek azokhoz az információkhoz, amelyek szükségesek számukra. Ez azért is fontos, mert nagyon sokan még nem kötelezték el magukat egyik álláspont mellett sem. Persze, akik nagyon határozottan az elszakadás mellett vagy ellen vannak, minden vitalehetőséget megragadnak saját érveik kifejtésére, más kategóriába tartoznak. Azonban az átlag brit emberek legnagyobb része még nem foglalkozott a kérdéssel behatóan, amikor pedig erre szánja el magát, rengeteg információhoz juthat döntése meghozatala előtt.

Van Londonnak bármilyen konkrét cselekvései terve arra az esetre, ha az igenek győznek?


Amennyire én tudom, nincsen. A londoni kormány energiáját és erejét leköti a maradás melletti nagyon erős kampány. A kormányzati cél a maradás, emellett kampányol és ezt javasolja a miniszterelnök. Ha a referendum más irányt vesz, akkor jön el az ideje, hogy leüljenek, és átgondolják, mi a következő lépés. Azt gondolom erősen idő előtti azzal foglalkozni, mi történik akkor, ha a kilépéspártiak győznek.

Vajon a kilépés esetén mi történne a brit gazdasággal? A világ legnagyobb vagyonkezelője, a BlackRock arra figyelmeztetett, a brexit győzelme romba döntené a brit gazdaságot, alacsonyabb növekedéshez, kevesebb beruházáshoz vezetne és valószínűleg nőne a munkanélküliség és az infláció is. Túlélné ezt a sokkot az ország, politikailag?

A miniszterelnök nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Királyság képes lenne az Európai Unió nélkül is talpon maradni, azonban hozzátette azt is, hogy az ország erősebb, prosperálóbb és jobb helyen van a közösségen belül. Ahelyett, hogy a negatívumokat, a potenciális katasztrófát elemeznénk, amit a kilépés hozna, a középpontba az előnyökön vannak, amelyeket a maradás biztosít. Ki tudja, mi történne, ha a brexit győzne, nem tudjuk erre a választ, éppen ezért a miniszterelnök is a pozitívumokra koncentrál.

A brit lapokban mit írnak, illetve a közbeszédet milyen témák határozzák meg, milyen érvek és ellenérvek jelennek meg az unióról?

A mellette szóló érvek között a tagság által biztosított kiszámíthatóság, biztonság és a fejlődési lehetőség jelenik meg. Akik a maradás ellen vannak azt hangoztatják, hogy a briteknek minden nap jelentős pénzükbe kerül az unió, hiszen az ország nettó befizető, a fő vitatéma, hogy ezt a hatalmas összeget sokkal jobban is el lehetne költeni odahaza, szinte bármire.

Hallottam egy véleményt, amely szerint az ország szuverenitása, a saját maga által felépített demokrácia került veszélybe azzal, hogy az unió már nem csak egy közös piac, mint ami a célok között volt a szigetország csatlakozása idején, hanem egy sokkal mélyebb politikai integráció. Ez a vita eljut a mindennapok szintjére, foglalkoznak ezzel az emberek? Abban a Nagy-Britanniában, amelynek polgárai - mi itt a kontinensen sokan így látjuk - mindig is egy kicsit távol érezték magukat Európától.

Azt hiszem, hogy az emberek jelentős részét nem érdeklik ilyen mélységig a részletek. Nem fogja meglepni a tény, hogy a közvélemény-kutatások alapján jelentős különbségek mutatkoznak a különböző generációk álláspontja között. Ott van egy olyan korosztály, például az én édesanyám generációja, amelyik nagyon komolyan azt gondolja, hogy az ország a legerősebb és legnagyszerűbb a második világháború utáni években volt. És elég nehéz meggyőznöm őt, és más hasonló korú embert, hogy a világ jelentősen megváltozott azóta, 1945 már nagyon rég volt. Én éppen ezért úgy gondolom, hogy nincs is kitűnőbb bizonyítéka egy jól működő demokráciának, mint az, hogy ebben a kérdésben népszavazást lehet kitűzni, amin az ország minden polgára véleményt nyilváníthat. Vagyis ha akár egyetlen példát szeretnénk hozni arra, hogy az Egyesült Királyság teljesen függetlenül működik Brüsszeltől, akkor az akár önmagában a népszavazás ténye is lehet. Azonban látnunk kell, Nagy-Britannia egy sziget, fizikailag különállóak vagyunk a kontinentális Európától. Azt hiszen túlzás nélkül állíthatom, hogy a világot egy kicsit másként látjuk ezért is. Nagyon sok átlagember úgy érzi, Európa messze van tőle: földrajzilag és sok esetben pszichésen is messzinek találja. De emlékeztetni kell rá, hogy az EU nem csinál önmagától semmit sem értünk. Mi, az Egyesült Királyság is ennek a részei vagyunk nagyon rég óta, és nagyon jó tagországa. Mindig követtük a szabályozást, átültettük a törvényeket pontosan úgy, ahogy kellett - az általunk is aláírt dokumentumok szerint. Azt hiszem az a felfogás, hogy az EU olyan dolgokat visz véghez, ami az akaratunk ellenére van, a valóság félremagyarázása.

Ugyanis mi teljes mértékben részt veszünk az EU döntéshozatalában, végrehajtjuk a meghatározott dolgokat. És úgy gondolom, a miniszterelnök egyszer csak megállt, körbenézett, és azt mondta: ez így mind rendben van, de lehetne ezt jobban is csinálni. Működhetne a rendszer sokkal eredményesebben, sokkal hatékonyabban, sokkal demokratikusabban, és ez végül egy olyan országot biztosítana számunkra amit valójában nagyon akarunk és amire szükségünk van. Ez nem egy ők és mi vita, mert mi is részei vagyunk ennek. Ez inkább finomhangolás, hogy ezt a kapcsolatrendszert a lehető legjobbá tegye. Nem akarunk évről-évre visszatérni a kérdésre, folyamatosan foltozgatni a problémákat. Rendezni akarjuk a viszonyt, hogy aztán a valódi problémákra tudjunk összpontosítani.

A kormány vagy David Cameron vajon képes a vélt vagy valós veszélyekről megfelelően tájékoztatni a szavazókat? Vagy ez már érzelmi ügy, és nem a racionalitásokról szól?

Azt hiszem, hogy napjainkra az ügy jelentős mértékben érzelmi kérdéssé alakult. Aki már jó ideje elkötelezte magát a kilépés mellett vagy ellen, számára mindenképpen. Éppen ezért most eljött az ideje a kérdés sokkal racionálisabb megközelítésére a többség számára, akinek nincsenek az egyik agy a másik állásponttal kapcsolatban erős érzései. Tényeken alapuló, ésszerű döntést kell hozniuk. David Cameron folyamatosan egyértelműen fogalmazott azzal kapcsolatban, mit szeretne a reformtervekkel elérni. Nagyon kemény munkát végzett, ezt én személyesen is megtapasztalhattam, amikor a közelmúltban Budapesten Orbán Viktor miniszterelnökkel tárgyalt. És elérte azt, ami véleménye szerint hasznos lehet. A népszavazások pedig mindig arról szólnak, hogy az emberek egy részének szavazatát a szíve, másik részének az agya irányítja, és ez a mostani esetben sem lesz másként.London nagy vesztes lehetne: nem csak a külföldi munkaerőt, de a pénzügyi központ szerepet is elveszthetné, mit gondol erről?

Azt hiszem, erről még korai beszélni. Van olyan vállalat, amely már jelezte, a kilépés esetén távozik, más úgy nyilatkozott, biztosan marad. A jövőt, az esetleges kilépést és az arra adott választ nem lehet most megjósolni. Azt azonban tudjuk, mi a helyzet most: London a világ vezető pénzügyi központja. Azt viszont nem tudjuk, hogy nézne ki egy nappal az után, hogy az ország távozna a közösségből.

Viszont van egy egyértelműbbnek tűnő helyzet: Nagy-Britannia elveszthetné Skóciát is. A lakosság ott EU-pártibb, a kilépés felgyorsíthatná az elszakadási törekvést is. Két veszteség és csapás egyszerre.

Skócia - pontosan, ahogy mondta - általában sokkal EU-pártibb, mint Anglia. De az Egyesült-Királyság egésze szavaz, és ismétlem, nem tudhatjuk, hogyan. Skócia tartott népszavazást, a maradás mellett állt ki a többség, de tény az is, hogy abban a pillanatban a ország az Európai Unió tagja volt. Nagyon nehéz hipotetikus kérdésekre megfelelő válaszokat adni. De az is egyértelmű, hogy az országban megkülönböztethetőek különböző nézetű csoportok: akár regionálisan, akár korcsoport szerint gyűjtjük össze a véleményeket, sok különböző eredményre jutunk a válaszokból. Elképzelésem sincs, mi lenne Skóciával, de szerintem más sem tudja.

És arra vannak-e elképzelések politikailag, jogilag, hogy mi történne, a már ott dolgozó uniós állampolgárokkal? Hiszen a kilépés esetén a szabad munkavállalás jogát elvesztenék az uniós polgárok, Londonnak pedig egy olyan helyzetben kellene a parlament elé terjesztenie a már kint lévők esetleges maradását lehetővé tevő törvénycsomagot, amikor a többség éppen - jelentős részben - rájuk mondott nemet.


Ezzel kapcsolatban sem láttam semmilyen tervet. A tény az, hogy London és az Egyesült Királyság jelentősen függ a képzett külföldi munkaerőtől. Az ajtók nagyon rég óta nyitva vannak azok előtt, akik tudására szükségünk van. Nem hinném, hogy ez a közeljövőben megváltozna. A citi azért olyan sikeres, amilyen, a pénzügyi szektor is azért teljesít úgy, és még sok területet említhetnék, mert képesek vagyunk a világ bármely pontjáról bevonzani azt a szakértelmet, amire szükségünk van. A kormányfő nem számít nagy kivándorlásra a külföldi munkavállalók részéről, ha a nemek győznének.

Másrészt viszont az Egyesült Királyság az unió azon állama, amelynek a legtöbb polgára él külföldön. Hozzávetőleg annyian, ahányan a szigetországban dolgoznak. Hozzávetőleg kétmillióan. Csak Spanyolországban 800 ezer brit nyugdíjas él, aki most ingyen használhatja az ottani egészségügyi ellátórendszer. Velük mi történne?

A várakozások, elképzelések és remények szerint az EU tagja marad az Egyesült Királyság, így konkrét megoldási tervekről itt sem tudok beszámolni. Nagyon érdekes a személyek unión belüli szabad mozgásának ezen másik oldala, azért is, mert sokan azt hiszik, ez az esetünkben csak egy irányt jelent, a szigetország felé. Pedig a britek is nagyon hamar ugrottak a lehetőségre. Ki tudja, mi történne a nyugdíjasokkal, akik a Costa del Sol-on laknak. Sokaknak közülük voksolnak a népszavazáson, és gondolom, hogy akik külföldön az uniós vívmányok élvezői, nagyobb valószínűséggel teszik le a voksukat a maradás mellett. Azonban nagyon sok munka van még a referendumig, a kormányfő nyilvánvalóvá tette, a maradás mellett kampányol minden erejével, és nem hiszem, hogy a "ha" kezdetű mondatok megválaszolására fordítaná bárki is most az energiájának egy parányi részét is. A szavazás utáni napon, június 24-én meglátjuk.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk

Teljes a patthelyzet a bécsi repülőtéren

Hiába a 36 órás sztrájk, megszakadtak a tárgyalások a szakszervezetek és az Austrian Airlines osztrák légitársaság között. A dolgozók a Lufthansa leányvállalatánál ugyanolyan béreket követelnek, mint az anyacégnél, ahol egyébként a közelmúltban zárult egy sikeres munkabeszüntetés.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.04.02. kedd, 18:00
Káel Csaba
a MÜPA vezérigazgatója, filmügyi kormánybiztos
Durvul a nyilatkozatháború a moszkvai merénylet körül, újfajta bombát vethetett be Oroszország – Háborús híreink csütörtökön

Durvul a nyilatkozatháború a moszkvai merénylet körül, újfajta bombát vethetett be Oroszország – Háborús híreink csütörtökön

Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője azt mondta, az Iszlám Államnak nem voltak meg a képességei egy a krasznogarszkihoz hasonló terrortámadás kivitelezésére, és Ukrajnára és a Nyugatra igyekezett terelni a gyanút. Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés feje úgy nyilatkozott, Oroszországnak legkésőbb február közepe óta tudomása volt a készülő támadásról, ennek ellenére nem tettek semmit. A harkivi rendőrség vezetője szerint Oroszország egy új típusú irányított bombát vethetett be a városban szerdán, az UMPB D-30-at.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×