Egy kantoni mondás szerint a kínaiak megesznek mindent, ami repül - kivéve a repülőt; aminek négy lába van - kivéve az asztalt; és mindent, ami úszik - kivéve a tengeralattjárót. A mondás igazságtartalmáról mindenki meggyőződhet, aki az olimpia idején Pekingbe látogat. De mit fog szólni hozzá?
1
A város központjában, a Tienanmen tér közelében található a híres Vangfucsing étterem utca, ahol a rengeteg kifőzdében a teljes kínai konyha felfedezhető.
Az ételek a vevők szeme láttára, az utcán készülnek, és van itt minden, ami
kínai szem-szájnak ingere: többek között kecsketüdő pirospaprikával, skorpió brochette, csikóhal nyárson, iguána farok, ganéjtúró bogár és selyemhernyó, grillezett kígyó, kutyamáj zöldséggel, kutyaagyból készült leves.
A helybéliek szerint a nyugatiaknak is meg kellene kóstolniuk ezeket a fogásokat, hiszen a legtöbb a hagyományos kínai konyha részem és nagyon finom ebéd vagy vacsora.
"Lehet, hogy a nyugatiak ezeket a fogásokat undorítónak találják, de meg kellene próbálniuk áthidalni a kulturális szakadékot, és mindenhez nyitottan közeledni" - tanácsolja a turistáknak a hivatalos pekingi útikönyv.
Nem csak finom - gyógyít isAz olimpia idejére félmillió külföldit várnak Pekingbe és bizony közülük sokan lesznek, akikben erősebb a kíváncsiság az émelygésnél. Egyikük, az amerikai Jackie Siegel például megpróbálta a cápaolajban sütött tengeri csillagot, azt viszont elismeri, hogy a százlábúra, a hernyóra és a skorpióra nem fűlt a foga.
A Vangfucsingen árult ételek ráadásul nem csupán finomak (a kínaiak szerint), hanem egészségesek is. A csikóhal például javítja a férfiak veseműködését és szexuális képességeit, míg a rákokat a lányoknak hasznos fogyasztani, mert szebb lesz a bőrük - állítja az egyik eladó, az anhui Szun Haj-nan.
A skorpió állítólag felmelegíti a vért, ha hideg van, és "bizonyos betegségekre" is jó, azt viszont senki nem tudja, miért egészséges a szöcske vagy a marha és lóhúsból vegyesen készült leves.
Ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nyugatiak is esznek furcsa dolgokat. Az ókori rómaiak egyik kedvenc csemegéje volt például a flamingónyelv, a 19. században élt amerikaiak pedig imádták az őzherét.
