A lizergsav-dietilamid, közkeletűbb nevén LSD: bonyolult szerves vegyület, amelynek hatóanyaga bizonyos gombákéhoz, például a meszkalinhoz hasonlatos, a XX. század egyik legellentmondásosabb, elátkozott és áldott találmánya volt. Gyógyászati eszköznek indult, az 1960-as években az "ellenkultúra" egyik fontos kísérője lett. Az "utazó drog" feltalálója, Albert Hofmann svájci vegyészprofesszor kedden Baselben szívroham következtében, életének 102. életévében elhunyt.
Bár az egzakt tudományok vonzották és abban ért el kiváló eredményeket, Albert Hofmann valószínűleg már gyerekkorában determinált volt egyfajta misztikus-transzcendens "utazásra". Gyermekkorának egyik meghatározó élménye volt ugyanis a természet szépségének felfedezése, egy erdei ösvényen talált rá a "valóságos élet csodájára".

Különösen a fotoszintézis jelensége nyűgözte le. Ezért kezdett el vegyészetet tanulni, és a híres svájci Sandoz gyógyszergyár laboratóriumában kezdett kísérletezni egyes növények hatóanyagaival.

Egy gomba tanulmányozása során eljutott a lizergsav-dietilamid kombinációjáig. Eredetileg azt remélte tőle, hogy a szer egyénre szabhatóan stimulálja az ember vérkeringését, de 1943 áprilisában, miután véletlenül önmagán próbálta ki az LSD-25-öt, élte át először azt, ami nemcsak a drogok, hanem a modern kultúra történetében is fordulópontot jelentett: megtapasztalta a módosult tudatállapot érzését, amely erősen emlékeztette a gyermekkori erdei séta élményére.

Másnap már tudatosan kereste azt az összetételt, ami ezt az állapotot, elméjének addig nem látott kitágulását jelentette. "Az LSD eljött hozzám és azt mondta: 'Meg kell, hogy találj. És ne adj oda a gyógyszerészeknek, mert nem találnak majd semmit.'" Április 19-én már egyik asszisztense is elkísérte, amikor hazafelé biciklizett, és később pontosan lejegyezte mindazokat a hallucinációkat, amelyeket átélt. Ez a nap az LSD születésnapja.

Elsősorban magán kísérletezett

Hofmann kezdettől fogva tudta, hogy az LSD nem játékszer, és hogy csak nagy fegyelemmel, ellenőrzés alatt lenne szabad használni. De azért ő maga is tovább kísérletezett, elsősorban saját magán.

1951-ben írt Ernst Junger német írónak, aki a meszkalinnal végzett kísérleteket. Közösen vetették alá magukat az LSD-próbának 0,05 milligramm tiszta LSD-vel Hofmann házában, amelyet teleraktak rózsákkal, japán füstölőket gyújtottak és közben Mozart zenéjét hallgatták. Ez volt az első "programozott pszichedelikus teszt". Mindezeket leírta LSD című "önéletrajzi" könyvében.

Az LSD-t legalább tíz évig elsősorban a pszichoanalízisben, skizofrén betegek esetében használták, de fájdalomcsillapítóként is alkalmazták rákbetegeknél.

Aztán jöttek a 60-as évek, az LSD beáramlott a beatkultúrába, és az e körben végzet kísérletek inkább azokra az ópiumszeánszokra emlékeztettek, amelyeknek a XIX. századi dekadens francia költők, Baudelaire, Verlaine és Rimbaud hódoltak.

1   2

Következő oldal »