Ha olyan fegyelemmel, áhítattal, odafigyeléssel tudnánk élni és reménykedni, hogy sikerül, mint ahogy egy gyerek játszik, akkor az ország is előrébb jutna - fogalmazott az InfoRádiónak adott interjújában Hankiss Elemér. A szociológus szerint bízni kell abban, hogy a közeljövőben elindul egy józanabb, fegyelmezettebb, tisztességesebb, jobban átgondolt, jobb jövőképpel rendelkező politizálás.
Elfilozofált azon, hogyan kellene iskolát játszani az IBS-en tartott előadásában, a konferencia végén pedig pedagógusok tettek fel "véres kérdéseket" a "véres valóságról". Most akkor ez játék vagy valóság?A valóság az valóban eléggé véres, de ha emiatt állandóan kétségbe esünk, akkor a valóság véres marad.
Ha a pedagógusok depressziósok, akkor a diákok is azok lesznek, nem?Biztosan. De a depresszió jelentős százalékban az emberen múlik. Van depresszió betegség formában, de vannak depressziók, amelyek inkább csak hangulatok, és inkább csak rossz beidegződések.
Hogyan tud ez a hangulat megváltozni? Meg tud fordulni ez a mentalitás? Mert azt mondják, hogy a magyar az mindig ilyen búskomor és a jövőjét mindig borúsan látja.De ez nem igaz, és lehet változtatni rajta. 1956-ban 2-3 hétig az embereknek a jövője fényes és nagyszerű volt. Utána nagyon sötétté vált, majd az 1970-es években megint kezdett kicsit derülni az ég. Ez hullámzik, ez változik. Most mélyponton van a társadalom, és az indokoltnál sokkal inkább mélyponton van az emberek jövőképe, közérzete, világlátása, emberlátása, önbecsülése, és így tovább. De ez változik. És sok olyan társadalom volt, ami ilyen mélyponton volt, mint mi.
Ez a gazdasági és morális válsággal - hogyha ilyen létezik Magyarországon - azzal összefüggésbe hozható?Biztosan.
Ha jobb a gazdaság, akkor jobb a kedvünk is?Az lehetővé teszi azt, hogy könnyebb legyen jobb kedvbe kerülni, de ha megnézi a nemzetközi felméréseket, óriási különbségek vannak abban, hogy sok gazdag ország közül vannak pesszimisták és optimistábbak, míg a nagyon szegény országok között vannak nagyon optimisták és nagyon pesszimisták. Vagyis nincs egy az egyben összefüggés. Óriási különbség van a valóság és a megélt valóság között. Mindig azt szoktam mondani, hogy más a borúlátás, mint a pesszimizmus. A borúlátó ember józan, aki látja, hogy jön egy felhő, és akkor vesz egy esőköpenyt vagy bemegy egy házba, hogy ne ázzon meg. A pesszimista lát egy fekete felhőt, azt mondja, hogy itt a világ vége, és kétségbeesve elrohan, akár belerohan a viharba.
Kellene egy jövőkép?Igen, jövőkép kell.
Ki adja ezt?A jövőképet részben az ország hagyománya adja egyfelől. Ha az ország a múltban szépen ment előre, akkor a jövőkép is általában pozitívabb. A közélet főszereplőinek óriási a felelőssége és a szerepe, mert nemcsak a rossz példa fertőz, hanem a jó példa is. Ha lennének politikai vezető figuráink, mint egy Adenauer, egy Brandt, egy Kohl, akár egy Thatcher, egy Clinton vagy Kennedy volt más országokban, akkor az óriásit segít. Amikor Thatcher bekerült a hatalomba, Anglia óriási válságban volt. A birodalmat elvesztette, az országok nagy válságban volt, és 5-6-7 év alatt átalakította nemcsak a gazdaságot, hanem az angoloknak a tudatát. Egy koloniális nagyhatalom tudatából egy kisebb, de azért jelentős nemzet pozitív, önmagára büszkeséggel vagy öntudattal tekintő nemzet öntudatává. Ez megcsinálható, néhány ember is óriási hatást tudhat gyakorolni egy társadalomra.
1990-ben azt vártuk, amikor a rendszerváltás volt, és a szabad választások, hogy a színpad, amin mozgunk és játszunk 10 millióan ebben az országban, az hirtelen színpadképet vált, és az osztrák körülmények lesznek majd mindenütt. Jövő tavasszal választások lesznek, és minden bizonnyal változik újra a színpadkép és új kurzus jön. Vérmes reményeink kell, hogy legyenek ezzel összefüggésben vagy itt is megint türelem kell, mint annyiszor a húsz év során?Türelem biztos kell. Nem mondanám a vérmes reményeket, inkább józan reményeket kell táplálnunk magunkban. Bízni kell az emberekben. Nagyon sok rossz példát láttunk az elmúlt húsz évben, sok csődöt, sok siralmas erkölcsi és más bukást, sok tehetetlenkedést, sok rossz döntést láttunk. Ennek ellenére, attól függetlenül, hogy milyen kormány jön a következő évben, bízni kell abban, hogy vannak becsületes, tehetséges, józan, megfontolt, a jövőt látni próbáló és alakítani próbáló emberek ebben az országban. Ez bejöhet. Nem lehet tudni, hogy bejön-e, de igenis józanul bízni kell. Ha nem bízunk semmiben, akkor nem jön be. A negatív jóslatok nagyon könnyen válnak önbeteljesítő jóslattá. Ha nem bízunk abban, hogy lehet jó változás, akkor nehezebben fog jönni egy jó változás.
Az elmúlt években ahhoz szoktunk hozzá, hogy újra és újra rosszabbra fordultak a dolgok. Ez nem szükségszerű, de nem végtelen folyamat. Egy ország történetében vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Ki kell mászni egy hullámvölgyből. Bízni kell abban, hogy ez sikerülhet. Hogy ez sikerülni fog a következő kormánynak vagy az azt követőnek, azt nem tudom, de bízni kell abban, hogy a minél közelebbi jövőben elindul egy józanabb, fegyelmezettebb, tisztességesebb, jobban átgondolt, jobb jövőképpel rendelkező politizálás.
