Dr. Grezsa István
MDF Csongrád Megyei Elnöke

Mészáros Tamás
MDF Hódmezővásárhelyi Elnöke

Kedves István és Tamás!

Szomorú szívvel és lehangoltan írom meg levelemet, mert számomra végleg betelt a pohár. Ezúton bejelentem, hogy kilépek az MDF-ből, és hogy ezen döntésemet miért hoztam meg röviden tájékoztatlak benneteket.

Már a 2006-os országgyűlési választások során érzékeltük mindannyian, hogy ez a párt nem az az MDF, amelyet 20 évvel ezelőtt óriási lelkesedéssel alakítottunk meg.

Ha visszatekintek erre az időszakra természetesnek veszem, hogy egy politikai szerveződésnek változnia, alakulnia kell a nemzet, a gazdaság vagy a világpolitikai változásokhoz, de egyet soha nem tehetünk, hogy azt az értékrendet amihez csatlakoztunk, és amelyhez mi is hozzátettük a magunk tehetségét és munkáját, megtagadjunk és ebek harmincadjára dobjunk.

Lehet, hogy anakronizmus a mai közbeszédben, ha mi a hazáról, a nemzetről, a magyarság védelméről beszélünk, de én - és nagyon jól tudom Ti is - ezt képviseltétek, és ezt képviselitek ma is.

Jó sorsunk egy pillanata Istvánnal a lakiteleki sátorba vezetett, amit ott hárman Vásárhelyről Grezsa Feri bácsi, István és én ott éreztem, egy egész életre szóló meghatározó élmény. A szó legnemesebb értelmében a történelmi pillanat személyes részesévé és alakítójává válhattunk.

Hogy mennyi veszély leselkedett reánk és szeretteinkre, ma látjuk tisztán igazán. És mégis felvállaltuk, mert volt számunkra egy Szent szó, amelyért már a történelmünkben annyian adták akár az életüket, és ez nem más, mint a SZABADSÁG.

Hogy hogyan éltünk a kivívott szabadsággal, vagy hogy valójában mennyire voltunk szabadok, illetve dönthettünk szabadon, az már a történészek dolga.

Egy biztos, hogy a mi kormányzásunk alatt szabadultunk meg a szovjet hadseregtől. Antall József miniszterelnök úr pedig mindig a magyar érdekek szemmel tartása mellet tárgyalt az Európai Uniós és az euroatlanti csatlakozásunkról. Miközben kifelé óriási volt a tekintélyünk, aközben bennünket idehaza szép fokozatosan felmorzsolt az önmarcangolás, hogy a rendszerváltoztatás folyamata nem úgy ment végbe ahogyan mi akartuk, ahogyan a mi támogatóink elvárták tőlünk.

Húsz éves történelmünk mindenki számára ismert, az is ami a politikai porondon zajlott, az is, ami az egyes emberek nemegyszer tragikus sorsában testesült meg.

Lehet, hogy ez moralizálásnak tűnik, de számomra a politika mindig is az erkölcsöt, az erkölcsiséget is jelentette, azt amit Csengey Dénes lángoló személyisége testesített meg, vagyis azt hogy csak az emberek érdekét szemelőt tartva szabad döntéseket hozni. Az az üzenet, amit Bokros Lajos neve jelent az emberek számára nem más, mint egy szélsőséges fiskális szemléleten alapuló liberális politika, amelynek fő eleme a pénzügyi szemlélet, melyben a makrogazdasági mutatóknak rendelik alá az ország és a nemzet alapvető érdekét: magyarul már nem az ember, hanem a pénz, és csakis a pénz számit.

Nos ez vállalhatatlan számomra, különösen azért, mert van egy olyan Európa Parlamenti képviselőnk Olajos Péter személyében, aki valóban csodálatos munkát végzett, és ez nem csak számunkra, hanem az Európa Parlament többi képviselője számára is nyilvánvaló. Hogy miért ezt az utat választotta Elnök asszony, és az MDF Elnöksége nem tudom.

Örülök, hogy ilyen hosszú ideig együtt lehettem Veletek, sok barátot és harcostársat ismerhettem meg. Halottaink nyugodjanak békében, Nektek pedig nagyon jó egészséget és hosszú életet kívánok.

Hódmezővásárhely, 2009. február 25.

Dr. Kószó Péter
Az MDF 143. számú tagkönyvének
tulajdonosa, Hódmezővásárhely
Alpolgármestere