Mi a magyar? - tették fel a kérdést a második Konzílium kerekasztal-beszélgetés előadói szerda este. Kiderült: a magyarok büszkék magyarságukra és hisznek az értékekben, a mindennapokban viszont ennek nem sok nyomát látni. Sehol sincs akkora bizalom- és értékhiány, mint nálunk, mi vagyunk Európa legindividualistább nemzete.
1
A magyarok 89 százaléka büszke arra, hogy magyar, ami nemzetközi összehasonlításban is magas arány - jelentette ki Kopp Mária pszichológus, a SOTE Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese a Kommentár folyóirat és a
Reakció, a Konzervatórium és a Jobbklikk blogok által rendezett kerekasztal-beszélgetésen. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy sehol nincs akkora bizalom- és értékhiány, mint Magyarországon, és itt a legnagyobb a különbség az elvárt értékek és a gyakorlati élet között: míg a magyarok 66 százaléka szerint nem szabad adót csalni, addig 80 százalékuk megteszi.
Ablonczy Balázs történész, a Kommentár főszerkesztője szerint a populáris önképünk a talpraesett, vendégszerető, a környező népeknél okosabb magyarokról szól, akik mindenhol ott vannak. Szeretjük megtalálni az olyan véreinket, akik Salvadorban csináltak csaptelepüzletet, és lenge ruházatú lányok szedik nekik a banánt. Az elit önképe kissé széchenyisebb, jellemző rá a "mindennek vége" hangulat. Hozzátette: hiába talál ki a hatalom vagy az értelmiség egy nemzetfogalmat, azt nem lehet "oktrojálni".
Romsics Gergely történész szerint a nemzet olyan retorikai alakzat, ami a társadalmi lét kereteit definiálja. Kopp Mária hangsúlyozta a múlt század eleji liberális nacionalizmus sikerét - fölhívta rá a figyelmet, hogy Nagy-Britanniát még mindig ez tartja össze, nálunk viszont sajnos mindkét szó szitokszó lett és elvesztette eredeti jelentését. A Kádár-rendszer legitimitását sem a nemzeti érzés túlfűtése adta, mint sok más kommunista országban, hanem a fogyasztói érzés. A nemzet kérdésének hangsúlyosabb jelenléte több kényes kérdést is fölvetett volna, többek közt ötvenhatot és a határontúliak problémáit.
Ablonczy Balázs szerint végre el kéne választani a határontúliak kérdését Trianontól, mert, mint fogalmazott, "ez a hajó már elment", és a jelen problémáira kell koncentrálni ahelyett, hogy "hergelnénk magunkat". Látnunk kell azt is, hogy a határontúliaknak egyre inkább kialakul a saját regionális identitásuk a külön kulturális közeg és az egyre hosszabb saját történelem miatt. Kopp Mária rámutatott a többes identitás létére is: például a hazai cigányok 80 százaléka egyszerre vallja magát cigánynak és magyarnak. Romsics Gergely is a "nyitott identitás" valóságáról beszélt: az egymást metsző identitáskörök jelzik a társadalmi klubokat, és ezeknek a metszeteiben van az egyén - fejtette ki.
Az Árpád-sávos zászló egyszerre megnyugtató, ősi jelkép egy könyv lapjain és "a forró emlékezetben" élő, félelmet keltő dolog - mondta Romsics Gergely. Sokan "csakazértis" használják az ősi jelképet, még ha nem is szimpatizálnak az azt átpolitizáló csoportok nézeteivel. Kopp Mária szerint nagy baj, hogy egy ilyen jelképet, ami ráadásul számos nemzeti intézmény, minisztérium emblémájában is szerepel, elutasítunk.
Kopp Mária végül kijelentette: mindig tiltakozni szokott az ellen a sokat hangoztatott vélemény ellen, hogy a magyarok depressziósok, de ma tényleg nagy a baj, minden ötödik ember kezelésre szorul. Az egyik legnagyobb probléma, hogy mi vagyunk Európa legindividualistább társadalma - szögezte le.
Szöveg: Szilvay Gergely
